Maradj hű magadhoz...

Hangulat






"...Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz..."

Egy minősített pillanat...

Hangulat (7:00-tól)




Ringatózom.

Nem sokra haladtam ma. Bár a fene tudja... Talán csak nem kézzelfogható formában...


Ma is kaptam pár felismerést.


Ma este lesz a "hivatalos" projektindító találkozó életem első olyan "projektjében", ahol felkértek külső szakmai tanácsadónak egy adósságcsapdába került család menekítésében...

Hetek óta dolgozunk az ügyön - már szereztem jogi segítséget, felépítettem a cselekvési tervet, igyekeztem kezelni a felmerülő aggályokat-akadályokat...


Remélem, sikerrel járunk.

A saját bőrömön érzem a demokrácia-autokrácia közti hatásfokbeli különbséget...

:)

Mennyivel könnyebb lenne csak kijelenteni, hogy így csináljuk, és kész...!

Ehelyett igyekszem nem belegyalogolni senki önérzetébe, nem engedni teret az egómnak, a türelmetlenségemnek... S egyben kiállni magam mellett, a szakmai meggyőződéseim és a racionális ész érvei mellett...


Ez sokkal nehezebb.

És az eredmény sokkal inkább bizonytalan így.




Azt hiszem, lazításként iszom egy hideg (búza)sört, és sétálok egyet...

Hogy tiszta fejjel legyek ott - feszültség és indulatok nélkül.



Kísérjen az Ő áldása...

"Miért múlik el minden,
És Veled is - érzem az idő puszta fogaskerekét..."

"...Kinek mondjam el,
Ha már senki nem felel;
Bilincselj magadhoz,
Ha újra elmennék..."

Teremtési útmutató - avagy "curriculum vitae 2.0"

Sound


Hit.


Teremtés.


Az a jövő, amiért ma dolgozom, még csak számomra létezik.

Számomra létezik, mert élem.

Azok, akiket vezetek, szintén élik a hozzá vezető utat, csak nem tudnak még róla. :) Annyira, mint én.


Nap, mint nap tenni érte - így teremtünk.

És ha elég embernél teremtjük, ha elegen teremtjük, akkor a megálmodott valóság (ami kezdetben csak az egyének valósága)  megszületik, mint kollektív valóság is elkezd létezni.



Amikor egyetemista ismerőseim megjegyzik, "basszus, te elég sokat melózól..." - én pedig el tudok mosolyodni, és őszintén mondani, hogy "igaz - ilyen az, mikor az embernek nem melója van, hanem hivatása..."


Ne felejtsek el tudatosnak lenni róla, és hálát adni érte, hogy ezt elmondhatom magamról...!

Hiszen ez is ajándék.


Hit.


Hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a lehetősége felismerni azt, miért született meg! És tenni azért, hogy ennek élhessen. Hogy eljusson a lehetőségig!



:)


Én ebben ismertem fel a magam küldetését.


Ezért mondom, hogy a szakmánk nem egyszerűen "pénzügyi tanácsadás" - sőt, ez nem is megfelelő szó rá!
Lehetne "csak ennyi".
De sokkal - sokkal több annál. 

Megmutatni az embereknek, hogy képesek fejlődni.
Képesek megtanulni teremteni. 
Nem "megteremteni azt, ami boldoggá teszi őket", mert az a boldogságukat egy még nem létező, jövőbeli időponthoz kötné (sokan a boldogságot összetévesztik az elégedettséggel) - hanem megtanítani teremteni. 
Magát a folyamatot - mert tudjuk, hogy "a boldogság nem úticél, hanem utazóstílus".

Megmutatni, hogy létezik "földi mennyország" - "...azt is megteheted, mert szabad..."

Megküzdeni, megvágyni, hinni benne és megteremteni - és megmutatni az utat mindehhez...


Hinni egy jobb jövőben, egy boldog mában, áldozatot vállalni érte, és megvalósítani.


Átadni mindazt, ami már a miénk, megosztani azt, amink már van. Segíteni.


Mert adni jó... :)

Álom vagy csak...

Álom vagy - mint éber álmot
Látom arcod. Itt lebeg
Felettem ez édes álom,
Várom,
Lelkem szendereg.

Szende lélek, szép szemedtől
Bódulatban szenveleg,
Szívem dobban,
Görcsbe robban,
Hiányodtól szenvedek.

Kim vagy, kim nem?! Senkim immár,
Jól tudom, nem az, ki vár.
Sóhajod, ha szárnya rezdül,
Nem énhozzám navigál.

Sorra sorban sorjáznak csak
egyre a buta szavak,
Nincs rá szó, mi elmondhassa,
Ami bennem itt ragadt.
Kusza minden - fény és árnyék,
Csend és hang, a fent és lent,
Itt vagy, s mégsem - egyre várok...
Mit is jelent kint és bent?!