Új Hajnal...

"...Minden reggel - azzal, hogy felébredünk - megkapjuk a lehetőséget, hogy jobban csináljuk, mint addig...Hogy, ha valami nem tetszett, nem sikerült tegnap, akkor azt kijavítsuk, helyrehozzuk, hogy jobban csináljuk...

Ez a felkelő Nap csodája...

Minden hajnal "ugyanolyan". Minden hajnal a tabula rasa csodájával ajándékoz meg minket..."


 "Boldog vagyok Veled!" - írod. :)

És én is Veled. - írom.



És tényleg.
A sétáink, a közös főzés, evés - az érintések, puszik, a közelség...
Ezernyi apró, pénzben vagy nagy szavakban ki nem fejezhető pillanat, rezdülés, történés...

Veled.


Ó hány "Veled" volt, mely kútba hullt,
Míg utunkat róttuk e percig...?
Hány Hajnal kélt, s a bíbor ég
szerelmes szívünk hányszor gyújta lángra,
S hány ölelés, hány boldog sóhajra szakadt
A múlt, s az elmúlás homálya...?
S ma itt vagyunk - újra és mégis,
S a hajnallal felvidul az ég is, s a szívünk,
mi puszta volt, és sivár,
Virágos kertként felébred,
S tavaszunkban szárba szökken ezernyi,
Apró magja
A reménynek, boldogságnak, s a vágynak,
Hogy jók legyünk, s jól legyünk, Együtt...
Mi vár...?
Honnan tudhatnám...? S mégis tudom. Érzem!
Mert nem múlt a Múlt
nyom nélkül,
S nem volt hiába sok ezer halál,
A számtalan könny, a sok kacat,
Mi kincsként őrizve vár
Egy poros raktár-
ban, egy Új Hajnalra - erre? -,
Melyben új életre kelve, emlékezve, s szeretve
Ébredhet fel, s beérve a mélyben,
Ez alkalommal már végre talán készen
Állva erre:
jól szeretni s szeretve lenni,
Merve hinni -
Benne és önmagunkban...



Leírom, hogy sose "felejtsem" olyan mélyre... Hogy a reggel milyen csodás volt Veled... :)
Sokadszor már, a Nap fénye, a hűvös levegő - a csendes utca, ahol csak a léptünk kopog még...

A kávé íze, s a csókodé.
S a csokié - még emlékszem, este bűnöztünk, Te meg én... :D



Hálás vagyok Érte Istenem...!
Hogy oly hosszú is, ha volt az út, mégis ide vezettél, e napra, e helyre - Hozzá.

Köszönöm... :)