Üzenet SzTR-től

Hangulatom


"Fogadd el, hogy szükséged van társ-a(s)ságra... Hogy egyedül nem lehetsz teljes, hiába vágysz rá..."


"Engedd el a meggyőződéseidet, "nyiss egy rést az ajtódon", és vizsgáld a dolgokat abból a szemszögből, "mi van, ha..."!"








"...Emlékezz: Isten először próbára tesz, hogy valóban akarod-e..."













"Talán az zavar, hogy egyedül vagyok a víziómmal, a hivatásommal... Vágyom rá, hogy másokban is fel tudjam lobbantani, de még nem sikerült eddig..."


"Amíg magányos harcnak fogod fel, nem kerülnek melléd társak... Hiszen azt kapod, amit kérsz..."

Vallás, vagy politika?

Olyan ostoba az ember...

Olvasom ezeket a cikkeket, és - nevezzetek paranoiásnak - szinte látom a mögöttes erőket.

A Korán 3.11 szerint a muszlimok, azaz Mohammed próféta követői a legjobbak a népek közül. A Korán 98.6 szerint azok, akik nem hisznek az iszlámban, a Koránban és Mohamed prófétában, ide értve még a Könyv népeit is (azaz a zsidókat és a keresztényeket is), a pokol tüzére jutnak.
(...)
A muszlimok szerint, egy zsidó vagy egy keresztény az alábbi három lehetőség közül választhat:
1. áttér az iszlámra
2. fizeti a dzsizját, és alávetett, másodrendű állampolgárként él
3. meghal

Ha valaki azonban nem a Könyv népei közül való (azaz nem zsidó és nem keresztény), akkor csak két választása van:

1. felveszi az iszlám vallást
2. meghal

Értem. Tehát vagy muszlim vagy, vagy mindegy kicsoda. Mégis - ha "a Könyv népei közé tartozol", akkor Te fizethetsz az életedért, és a vallásodért.

Akkor tehát mégsem igaz, hogy mindegy, ki vagy, ha nem vagy muszlim.


Miért...?

Csak nem azért, mert a keresztények már akkor is sokan voltak?
Csak nem azért, mert ők már akkor képesek voltak egységesen fellépni, és kiállni magukért...?


Hagyjuk már! Fizethető hit...?
Süketelés az egész!

Csak az iszlám igaz vallás, és csak az iszlám élhet - HA nem tudod megvédeni magad.

HA meg tudod, akkor beszélhetünk róla, hogy másodsorban, de Neked is lehet jogod létezni...


Ez a gondolkodás aligha egy próféta gondolkodása. Sokkal inkább egy politikusra vall.

Innentől számomra hiteltelen minden, amit a Koránról, és az iszlámról ír.

Manipulatív süketelés szaga van!


Inkább fogom magam, és elolvasom magam!

"Bőröm börtönében"

Sounds



Éjfél múlt.

Sötét van.

Hamarosan megint minden megváltozik.

"Csak én nem változom."


Csak az üresség nem változik.


Hogyan is változna...?


Hiszen nem tartom szerethetőnek magam.


Hiszen hiába szerettem szívem legjobb tudása szerint, mindig kevés volt.

Nem igaz.

Kriszti szeretett.

Hanna szeretett.

Viki szeretett.


Létezik, hogy Isten három esélyt ad...?

Létezik, hogy azok a valódi esélyek, amelyeket nem érzünk annak...?


Létezik, hogy mikor annak érezzük, szükségszerűen megtéveszt az érzés?


S veszni hagyjuk, mikor kapaszkodnunk kellene, mintha az életünkbe kapaszkodnánk...?







Mi jön ezután?

Mi jön most?


Új utcák, új falak. Új utcasarkok, új lépcsők.

Ismerős sötétség.


Hajnal. Újra.


Két éve nem volt igazán enyém egyetlen hajnal sem.

Sorsaink

"...De a sorsok lassan alakulnak, és senki sem tudja, hogy  véletlenül elvetett cselekedeteink  közül melyek csíráznak ki, hogy aztán szárba szökkenve kibomoljanak, akár a fák..."

(Maurice Druon - Az elátkozott királyok)

Szerepeink, avagy ősiség a mindennapokban

A Vasas Művészegyüttes Alapítvány  adott otthont a hétvégén a Misztikum és Mítikum táncestnek, amelyre egy barátom invitálására juthattam el. A keleti-orientális táncok világa nem teljesen ismeretlen számomra - de hogy itthon ilyen komoly szubkultúrája (?) van, azt nem gondoltam volna.
Arra pedig, amit a két órás programtól kaptunk nézőként, végképp nem voltam felkészülve.
Az est megálmodója egy... Igen. Már itt bajban vagyok. A kora alapján először azt mondanád, "tini".

 Az alapján, ahogy egy ilyen komoly programot összehozott, koordinálva mintegy 70-80 fős fellépőgárdát (akik az ország több pontjáról érkeztek) és mindazokat, akik szervezői oldalról segédkeztek - bármit mondanál, csak azt nem, hogy ezt egy "tini" szervezte.











  Ha pedig a fellépése alapján alkotnál véleményt - nos akkor egyértelműen Nő. Nagy N-nel.

Tóth Réka Anna - Dionüsszosz szerepében

 

 Nehéz visszaadni egy napfényes irodában ülve azt a hangulatot, amit az éjszaka sötétjében megelevenedő antik történetek, a színpadról kifelé hömpölygő tömény női energia, az a fajta ősi-asszonyi mágia keltett, amely miatt sokan végezték máglyán - ám mégtöbben folyók fenekén, párbajtőrök hegyén hajdanán.



Boszorkányok és reménytelen,  megcsalt szerelmesek.

Boszorkányok...

 Férfiként és gondolkodó emberként nehéz elfogadni, hogy vannak "felettünk álló" (női-) erők. Mindannyiunkban ott szunnyadnak ezek, valahogy-valamiért mégis a nők élik meg könnyebben, fejezik ki gyakrabban a Nőiségük erejét. Talán mert a Törékenységükben rejlő erő az igazi erejük. Azok a férfitársaim, akik szintén a sorok között ültek tegnap, bizonyára átértékelték a Nő-képüket tegnap. A görög mitológia jeles történései - istenek, nimfák elevenedtek meg a produkciók révén - mégis sokkal-sokkal ősibb, emberibb üzenet sugárzott a színpadról.

Talhakimt Tribal Dance - "Pán, és a Nimfák"

A hastáncról elsőre legtöbbeknek az arab, vagy indiai kultúra ugrik be, pedig Egyiptomtól Görögországon át Szíriáig a világ keleti felén sok helyütt hosszú-hosszú időre tekint vissza a tánc ezen sajátos formája. Sajátos, mert művelői szerint jellemzően nők táncolták nőknek (Pl. szakrális alkalmakkor, szülés,  házasságkötés alkalmával).
A "tibal", azaz törzsi tánc egy szűkebb irányzat, amelynek mind zenei rutmuskészlete, mind mozdulat- és gesztusvilága megkülönbözteti a keleti hastánc stílusán belül. A Nő és a Földanya kapcsolatán alapszik, a termékenység, a születés misztériuma - ezekhez a fogalmakhoz kapcsolják leggyakrabban. A rengeteg izolációs technikával - mikor a test mozdulatlan, vagy egészen eltérő irányban mozog, mint egy adott testrész - dolgozó stílusban számomra A Nő legbelsőbb misztériuma szólal meg. Az igéző, a csábító, az elemi szépség - az a fajta varázslat, amely karambollal fenyeget az utakon, amely törli a rövidtávú emlékezetet, amelytől a Férfi elveszti a józan eszét. Több is, kevesebb is ez, mint a szerelem.
"Több", mert sokkal mélyebben gyökerezik az időben, mint ahol a gondolkodó ember, aki fogalmakat alkot, felismeri önnön lényének spirituális aspektusait, és megéli, megfogalmazza, leírja a szerelem élményét.
"Kevesebb", mert a zsigereket szólítja meg. Olyan elemi szinten szól az Emberhez, ahol a "tudatos én", vagy a "lélek" még meg sem rezdül. A lélekig már a test jelzései érnek el, mintegy felriasztva azt, s rádöbbentve a szemlélőt, hogy valami közös ős nyelvén szólnak hozzá, és bár legyen a nyelv a lélek számára "ismeretlen", a test mégis érti az üzeneteit.

Lehetünk bármilyen hiúak, lehetünk Erósz földi helytartói, egy ilyen élmény után kénytelen belátni minden férfi, hogy a Nő sokkal több annál, amit a hétköznapokban észreveszünk belőle, s hatalma abban áll, hogy nem akarjuk kivonni magunkat bűvköréből.

Kimondatlanul

Wassiyé

"Hang fennakad, szó bennszakad..."


Hallgatok. Mag-amba fojtom, mert tudom - félem? -, hogy csak illúzió lehet...

Hiszen nem ismerlek.

Csak egy képet dédelgetek magamban, s e képbe szerelmes lettem...

Hogyan is lehetne egy az életünk - hangzik fel a tétova kérdés...

A kétely így mérgezi álmom édes ízét...


Reményt adsz, életet nap-nap után - mint egy emléket, őrizlek magamban, bár nem emlékezhetem Rád.


Hiszen mire emlékezhetnék...?


Nem volt közös időnk.

Életeink, mint az út szalagjai, egymás mellett futnak, messze távolba ragadva...

...



Változtatnom kell.


Ez az üzenet.


Eddig mindig rejtettem, őrizgettem - bár a parázs is hiába való vaksötét üregben.