Változások lavinája

Fura felismerésem van.

Olyan érzés, mint mikor kihajolsz a kocsi/vonat/busz ablakán menet közben, és látod, ahogy kanyarodik.
Kicsit más perspektívából, "kívülről" látod a változást.

Végre megértettem a Dalma által hozott leckét/üzenetet. Arra tanított, hogy tiszteljem az utat, amin más járni akar. Akkor is, ha ő például öngyilkos akar lenni.
Akkor is, ha az ügyfeleim nem fogadják el a javaslatunkat.
Akkor is, mikor egy lány elutasít, mert gyereket akarok. (Itt fel sem merült bennem, hogy megváltoztassam, de - illik a sorba.)

Ez, a tudatos tisztelet és elengedés vegyülete. Ez volt az üzenet.

És úgy tűnik, megértettem. Sikerült már néhányszor gyakorolni.


Ugyanakkor szinte érzem belül, "ahogy megszilárdul a beton". Pontosabban, ahogy "lehűlve megszilárdul az acél" (mert ez rugalmasabb, de erős).

Van a jövőképem, ami sokak szerint túl idealista.
Van a világképem, ami sokak szerint túl naiv - az övék sötétebb.
És van a mindennapokhoz való hozzáállásom. A definiált céljaim. Az elszánás, hogy elérem őket. Nem látom még mikorra, nem látom még, kikkel, nem látom még pontosan hogyan - de tudom, hogy elérem.
Mert ez az én valóságom, az én gondolataim alakítják, mert ezért jöttem. Ezért születtem, hogy ezt elérjem. Hogy ezt adjam a világnak. Hogy ezt tapasztaljam meg.

Ez a másik furcsa élményem. Az erősödő bizonyosság. Ahogy az acélból kiég a salak, úgy érzem kitisztulni mindezt magamban.

Dalma azt mondta, olyan nevethetnékje lesz az optimizmusomtól.
Mondtam, hogy mennem kell, mert "dolgom van" ("...az életemben"), ezért szeretem a reggeleket, mert újabb esélyt jelentenek arra, hogy jobban csináljam, mint tegnap - ő mondta, hogy utálja a reggeleket, és nem szeret felkelni. És nem akar csinálni semmit, úgysincs értelme. Ő inkább tovább alszik reggelente.

Reflexszerű válaszom volt, hogy "jó Neked, hogy megteheted" - de rögtön fel is ismertem, hogy nem igaz. Nem jó neki, amiért így látja, ebben hisz.

Ki is javítottam magam azonnal - "nem is... Nekem jó!"







És tényleg!

Nem aggódom a hivatás/magánélet-egyensúlyon. Nem aggódom a szakmai előmenetelen, sem azon, hogy hogyan valósulnak majd meg.


És egyre jobb.
Így érezheti magát a lavina, mikor éppen csak megmozdul a lejtőn...
Egyre jobban belelendül.
És semmi sem tarthatja vissza.

Reszkess Világ!

Jövök...

:D :D ;) :P