Együtt lenni.
A menedék a mindennapokban.
Amikor a világban elszabadulnak az ostobák, a gátlástalanok.
Amikor már inkább nem kapcsolódok "hálózatokhoz", amikor már inkább tudatlan akarok maradni.
Együtt Veled, és együtt Magammal.
15-16 évvel ezelőtti gondolataim közé tévedtem vissza.
Furcsa, mert egész más így, mint "csak emlékezni". Nekem az amúgy sem úgy megy, mint másnak.
Olyan, mint egy film. Látom magam - az akkori magam kívülről. Mint Bach könyvében...
Furcsa, hogy ez az életem. Az én életem volt. Fura így látni, érteni, hogy mennyire "csak az enyém" - mennyire csak a "miénk", az egyéneké az életünk...
Hiszen senki sem éli meg úgy, ahogy mi...
Még akkor sem, hogyha vagyunk olyan "szerencsések", hogy esélyünk van megosztani azzal, akit magunkban őrzünk.
Hiányzol. :)
Most váltunk el. De megint egy ideje "a jelenben ragadtunk". A "Földön".
Itt élsz mellettem. És most - visszaolvasva a saját régi gondolataim - nem is vagyok biztos benne, hogy valóban "velem élsz". Hogy "eléggé" Veled vagyok-e.
Meghallom-e, ami Benned van...?
Nyitott vagyok-e eléggé...?
Lelassulunk-e eléggé...?
Elfogadó vagyok-e eléggé...?
Vagy...
Csak megelégszel annyival, ami jut...?
Szeretnék Veled lenni! Igazán. Ott belül.
Szeretném, ha oda mernél jönni Hozzám. Hogy a karjaimban békére lelj, s nyugalommal pihenhess meg.
Ítéletek, vélemények, reakciók nélkül.
Hogy csak Itt lehess.
Egy puha, meleg, kozmikus ölelésben. Hogy engem érezz. A Békét, a Biztonságot, a Határtalanságot, amit Neked szeretnék adni.
Hogy boldog lehess... (Tudom, hogy a boldogság mindenkin magán múlik, mégis. Tudod, idealista vagyok...)
Milyen más ez, mint a "mindennapok".
Milyen más ez, mint "régen".
Nem vagyunk tökéletesek. Egymásnak sem. :)
Ami változott: már nem is látom annak a Társam és - nem is hiányolom a tökéletességed.
Őszintébb a kép, amit látok Rólad, magamról, Rólunk.
És talán épp ez teszi "igazibbá".
Neked adtam a szívem.
A hibáink ellenére. Téged ölellek. Veled fejlődöm (remélem... XD).
Veled álmodom az Életet.
Halkabban szól már - de tisztábban, valóságosabban is szól már a szeretlek...
Neked.
