2013. március 8., péntek
Nő
Csodáim!
Zsigerekbe markoló élményként zúdultok rám, felráztok, felperzseltek, s olykor összezúz a felismerés, ha elmúltok mellőlem, ó, hogy mekkorát hibáztam...
Évtizednyi megfigyelés után is éppoly bizonytalan, titkos és igéző lényetek, mint mikor ifjú szívem először neszelt fel jöttötökre.
Hálás vagyok minden percért - minden mosolyért, minden lágy érintésért, minden könnyért, s minden pofonért, mit hoztatok!
Hódolatom ajánlom ma Nektek, kikben oly sokszínűen nyilvánul meg az isteni tökéletesség... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)