Miközben feszültség-levezetés gyanánt beléptem egy egyszerű, kereskedős videojátékba, belém villant, hogy hol is hagytam abba, mit is tűzzek ki megvalósítandó célul?
”Már több, mint 300 millió aranyat gyűjtöttem, hatalmas flottám van, több százezren dolgoznak nekem, több százezreknek én adtam otthont, munkát…
Hódítottam meg városokat, foglaltam el komplett régiókat.
Már csak a világuralom maradt…”
És ezen a ponton rádöbbentem, hogy az életben pontosan
ugyanennek a nyomait látom…
Vannak, akiknek már csak a világuralom maradt…
Utólag mindig bosszant, hogy ilyen ostoba módon pazarlom el az időmet – egy játékkal. Hiszen lehetnék barátokkal, vagy épp a párommal, vagy sportolhatnék, csodálhatnám a világ szépségét, meditálhatnék…
Vannak, akiknek már csak a világuralom maradt…
Utólag mindig bosszant, hogy ilyen ostoba módon pazarlom el az időmet – egy játékkal. Hiszen lehetnék barátokkal, vagy épp a párommal, vagy sportolhatnék, csodálhatnám a világ szépségét, meditálhatnék…
Szánni valónak tartom, amikor
egy értelem nélküli cselekvés elrabolja valaki idejét, amit nyilván azért
választ, mert „nincs jobb választása”, nincs jobb az életében…
Vagy nem ismeri
fel…
De ha magamat szánom…
Akkor őket...?
Őket is kell…
Akiknek csak a világuralom maradt…
Akiknek csak a világuralom maradt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)