Megvilágosodás

Hangulat




Néha én is kicsinek és elveszettnek érzem magam. Mintha nem is volnék.

Aprócska szikra, kihunyó zsarátnok...


Gallyról lehulló falevél.

Levéltől elváló harmatcsöpp.


De én vagyok mégis...!

A Szikra...!

Koromsötétben felizzó zsarátnok...


Része az Egésznek, s az Egész mégis maga...


Emlékszem a mosolyodra...

Emlékszem az alkonyi fényre, a szél lágy érintésére...


A csodára, amit a Lét jelent, az Áldásra, amit a Szeretet...



Vagyok!



Hálás, és - örök.


Felizzó zsarátnok.


Fény.