Május egy...

Hangulat





Hosszú-hosszú idő óta most újra csöndben vagyok. Idebenn.


"Élem az álmom."


Hogy átértelmeződött ez a "szlogen"...

"...Mert annyit érek én, amennyit ér a szó..."

Nem szeretek sodródni.

Talán túl sokat is hagytam magam sodródni korábban!

Ma a tétlenség idegesít.

Mégis...

A választásaimmal van a hiba - vagy velem...?

Őszintén akarok szeretni.

Hűséges vagyok.

Ahhoz is, akit választok - és önmagamhoz, az elveimhez, az adott szavamhoz  is.

Számon tartok minden tévedést, és törekszem rá, hogy helyrehozzam őket.

Mégis.

Vajon akaratos voltam...?

Az utóbbi két alkalommal igen.

Előtte...?

Előtte is...?

Itt hibázom...?

Nem engedem történni a dolgokat?

A Védák szerint az egó akar mindenáron irányítani.

Mert csak ebben az illúzióban tudja értelmezni önmagát.

Mindenáron irányítani akarok...?

Továbbra sem figyelek a véletlenekre eléggé?

Nem hallgatok a megérzéseimre eléggé?