Hangulat
Dido... Nosztalgikussá tesz a hangja.
Sok minden zajlik most körülöttem.
Összedől, ami a múltból megmaradt.
Új útra kényszerít a jövő.
Elengedés.
Tényleg ez az életem főmotívuma?
És az elfogadás...?
Egyedül sodródom a térben, ilyen érzés most.
Isten megelégelte a nyűglődésemet. Rám csukta az ajtót, aminek a kilincsébe kapaszkodtam, nem mervén elengedni azt.
Mindkettőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)