Fájsz kicsit

HangulatON




No, lám...!
Szerelmes vagyok tán...?!
Szerelmes újra?!
Ráléptem volna a pusztító útra ismét...?!

Hát ilyen ostoba, léha, balga,
ilyen őrült, szenvedő-szenvedélyes?!
Ilyen botor?!
Hát ekkora marha?!
Ó, én istenbarma...!
Kegyelmezz nekem,
Brahman!

Óvatlan voltam,
s magamba szívtam,
ostoba voltam,
s én magam is hívtam,
s most itt állok újra megfürödve,
Szerelmes lettem - átkom ez, örökre!

Vagy csak egy rossz, kóborgó álom?!
A végzetemet - valóban?! - könyörögve várom?!
Csalfa a szívem, játszik képzetekkel,
hozzám bűvöl édes mérge, színes képzelettel.
S míg mélán merengek, s Téged nézlek (álom),
belém ivódsz lassan, megváltó halálom lesz
egyetlen menekvésem immár.
Odaát nyugalmat remélhet e szív már?!