Érted?

Annyiszor felmerült már bennem, hogy vajon mit - mennyit értenek meg a szavaimból azok, akikhez szólnak...

Szavaim


Vajon megérzik-e mögöttük-bennük a világot, amelyben élek..?

Megéreznek-e bennük engem...?

Vagy számukra csak holt salak mind, a szavak...?

Üres vázai csupán a mondanivalónak...?

Vajon érdemes...?



Érdemes...?



Engem ez tesz boldoggá...

Hogy szavakba öntöm, amit érzek, amit gondolok...

Hogy szárnyalok fenn az égen - ezernyi világ szivárványszín egén, és amit látok, leírom...

Leírom, és elküldöm, mint rádióüzenetet az űr végtelen tengerén - remélve, hogy valaha, valahol, valaki majd megérti, és felfedezi azt, amit én...

Hogy útra kel úgy, ahogy én...



Cselekvés...


Vajon csak az-e a cselekvés, amelyet a fizikai testünkkel, az anyagi világban teszünk...?

Vagy éppoly valóságos minden - a gondolataink világa is...?

A szabadság az anyag szabadsága - vagy a tudaté...?





Ha elfogadom az elméleteket, amelyekben hiszek, azt kell mondjam, szabad vagyok...

Noha mások, azok, akik másfelé indultak, az anyagi valóságban járnak be roppant távokat, és látnak ezernyi csodát itt a Földön...

Én mégis éppúgy szabadnak érzem magam - s barangolok szerte az Univerzumban...

Látom az alant elsuhanó tájat, érzem a suhogó levegőt a bőrömön, míg a kék (?!) eget hasítva szállunk magasabban, mint valaha hittem...



Vajon...


Mi az igazi szabadság...?


Ha nem ez...