Tegnap végre megint "otthon voltunk".
Együtt.
Jelen.
Miénk volt a pillanat.
Jó volt.
Az este hűvöse, a lombok lágyan ringó integetése, az alkonyi ég, a madarak dala, a denevérek néma röpte, a bor zamata...
A kertünk.
Milyen fura, hogy mindkettőnknek magától értetődően az "Otthon" legfontosabb része a Kert.
Az Élet-tér, ahol az Életet nevelgetjük, vigyázzuk - ahol az életet Éljük.
Hálás vagyok ezekért a pillanatokért.
