Sounds
„…Néha azt hiszem, hogy azért élünk át dolgokat, hogy
elmondhassuk, hogy megtörtént – hogy nem mással történt meg, hanem velem. Néha
azért élünk, hogy rácáfoljunk az esélyekre. (…) Az élet néha csak a halál
tudatával kezdődhet el igazán. Hogy minden véget érhet, amikor a legkevésbé sem
szeretnénk.
Az életben a legfontosabb hinni, hogy amíg az ember él, soha sem késő…”
Az életben a legfontosabb hinni, hogy amíg az ember él, soha sem késő…”
Ásítok. Kinézek az ablakon.
Keresem az elmúlt harminc évet.
Hová lett…?
Itt-ott feltűnik egy-egy emlékfoszlány. Mint a tengeren sodródó, elkallódott bóják.
Keresem az elmúlt harminc évet.
Hová lett…?
Itt-ott feltűnik egy-egy emlékfoszlány. Mint a tengeren sodródó, elkallódott bóják.
Ennyi? Ez volna a bizonyítéka harminc hosszú esztendőnek?
„…Mennyi időnk van…?”
Vajon, ha a ma az utolsó napom, akkor így szeretném tölteni…?
Vajon volt elég szeretet benne?
És Te..?
Vajon volt elég szeretet benne?
És Te..?
A bejegyzést a The Jacket/A fiók c. film ihlette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)