Hangulat
A mai reggel viccesen indult. Noha felső emeleten lakom, nem néztem ki az ablakon - csak elindultam rohanva. Amúgy "nyár van" kabát nélkül, öltönyben. Seesernyő.
Ahogy kiléptem a kapun, útban melóba, olyan terhes esőfelhőket pillantottam meg (úgy 5 perc intenzív gyaloglás után, mire fölfogtam - amikor már "nem éri meg visszafordulni"), hogy frankón imádkozhattam, hogy amíg úton vagyok, ne kezdjen el szakadni... Rongyáázva megjelenni hivatalosan - nos nem az áttörő siker kulcseleme.
Ahogy körbekémleltem menet közben, láttam, hogy minden irányban sötét felhők összefüggő paplana vesz körül - egy kb. pár kilométeres "égboltlyukon" sütött be rám a Nap, mintha csak épp a "kedvemért" felettem nem akarna szakadni az eső... Jót derültem rajta, hálát adtam e tüneményért, és erősen kértem, hogy csak tartson is ki így, amíg utcán leszek... :D
Megúsztam néhány szélfútta, eltévedt "esőcseppel".
Ezután volt egy háromórás tárgyalásom, majd útban a következő találkozómra, a város másik végén azt vettem észre, hogy még mindig sötét felhők mindenfelé - és felettem még mindig/már megint egy kék égboltlyuk, és napsütés...
Mintha csak tényleg követett volna... :D
Alább a készült fotók, talán érzékeltetik... :D
Plusz egy csinos alkonyi, épp mielőtt végleg szürkülni kezdett az est...
Ez jól visszaadja a színeket... |
Kevéssé érzékelteti, de a valóságban erre pont olyan, mint előbb... |
Itt még kevésbé látszik, de erre dettó... |
Na ilyen kék volt felettem. Ezen át sütött rám a Nap... :D |
Szóval ma "kegyeltek az istenek"... :)
Kívánhatok-e többet...? ;) :D :P
Legfeljebb köszönhetem...! :)
Remélem, a Ti napotokban is ott volt pár apró, elrejtett Csoda...! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)