Érz-elem

https://www.youtube.com/watch?v=GZbHo0P-I3Q




Furcsa, milyen szomorú darabok vannak meg kézzelfoghatóan a múltamból, és mennyire csak az emlékeim közt a boldog pillanatok...

Hiába szakadt ki belőlem oly sokszor az, akihez ezer szállal kötődtem - mintha a szívem ezer rosttal nőtt volna össze a Másik szívével...


Félelmetes egykori gödreim sötétjébe pillantanom...



Mélyek, hidegek, ridegek...



És ma itt vagyok mégis.

Napfényben, mezőn.




Furcsa, hogy önvédelemből mennyire elfelejtkezünk a már mögöttünk lévő traumákról...