2016. március 19., szombat
Keserű
Dallam
Miért...?
Miért annyira keserű minden írása...?
A nagy írónőknek mindnek tragikus életet kell élniük...?
Csak a tragédia elég méltó műfaj...?!
Olvasom, mert érdekel, kivé lett.
De minden sorral csak ólomként koppanó könnyek fakadnak bennem...
Hol vannak a vidám pillanatai...?!
Hol vannak a szerelmes éjszakái, a nyaralások nevetései...?
Hol vannak a születések utáni boldog pillanatok?
Az első lépések, a gyermekarcon felragyogó első mosolyok emlékei...?
Azokat nem éri meg papírra vetni...?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)