I Love You, Budapest!

Jáá-ááj, mit kaptam...?! :D :D :D

A varázslat itt kezdődik...! :D


Csak...


"Legyen szemed a Látáshoz!"

Koppant (...?) - avagy "annak szeretsz..."

Épp most villant belém egy gondolat...

Lehet, nem először, lehet nem nekem először - mindegy, csak szinte hallottam, ahogy koppant...


Szeretet.


Valakit vagy szeretek - vagy nem.

"Ezt nem szeretem Benned."...?!



Ácsi!

"Most akkor szeretsz...?

Engem szeretsz...?

Mert én ilyen vagyok...

Ha tényleg szeretsz, akkor olyannak szeretsz - annak szeretsz, aki vagyok..."



Lehet, hogy a másikban valamely tulajdonsága egy idő után idegesít. :)

De ez nem jelenti, hogy nem szeretem ezzel együtt...!
Hogy ne szeretném ezt is Benne...! :D


Hiszen "Őt szeretem" - nem igaz...??? :P

Szertetlekbazdmeg...

"Szeretlekbazdmeg."


Ennyi!


Se több, se kevesebb.

Vagy négy sör után...


http://www.youtube.com/watch?v=FZipCZp6rK4





Ma részeg és börtönviselt kisebbségiektől kaptam meg, hogy én vagyok a társaság egyetlen határozott, férfiként viselkedő tagja...


Szóval bekaphatjátok!

:P :P ;)

"..amíg meg nem élted..."

És a válaszok jönnek.

És jönnek, és jönnek, és jönnek...



"Nem tudsz felülemelkedni az emberléten, amíg nem élted meg a maga teljességében."

(LdM)

Meg kell élnem, hogy el tudjam engedni.

Megerősítve.

Az Elfeledett - avagy múltam rémálmai...

Ma valahogy...


:(


Low energy...



Minden csak van...


Valahogy elvesztettem a kapcsolatot a világgal...

Nem kapok energiát...



Magamban kellene - magamban szoktam megtapasztalni a Forrást, de most...

Mintha egy lángot kellett volna őriznem, s hogy ellobbant, termeim kihűltek, s falaikra felkúszott a homály...


A sarkokban éjszaka honol, hatalmas ablakaimon mélybordó brokát...


A falakon repkény...


Ha kinézel, a táj üres...

Az égen sötétedő fellegek...

Mintha évek óta senki sem járt volna erre...




Csak halkan neszez valahol odabent egy elfeledett, vak, és bolond cseléd...



Múltam rémálmai kísértenek...?

Első vers

Első vers
"Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, 
az elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor 
és a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon."


"...A valódi lemondás igaz tudáshoz vezet...
(...)
Az embernek követnie kell bizonyos szabályokat ahhoz, hogy eredeti tudását visszanyerje...
(...)
Az ember fokozatosan felemelkedhet az igazi tudás szintjére, ha mértékletességben él, kontrollálja elméjét és érzékszerveit, tulajdonát eladományozza, nyíltan őszinte, ügyel a tisztaságra, valamint gyakorolja a yoga-asanakat. (...)
Az embernek először a beszédén kell uralkodnia..."

Megint beleütközöm abba a határozott érzésbe, hogy Isten nem ennyire öncélú...
"Lefoglalni a teljes beszédfolyamatot az Ő dicsőítésével..."

Ez tipikus emberi önimádatra emlékeztető javaslat. Attól tartok, ez csak a korlátolt emberi elme szüleménye lehet. Ha elfogadom, hogy Isten, bárki legyen, mint teremtő magasabban kvalifikált személy, mint az ember, akkor nem fogadhatom el, hogy ilyen értelmetlen cselekvést várjon el azoktól, akiket szeret, és akik a szeretetüket, a hálájukat akarják kifejezni. :/

...



"...ha valaki örökké Istenre gondol..."

Lehet örökké tudatában lenni a belső kapcsolatnak. Lehet ebben a tudatban hozni döntéseket, és cselekedni - lehet azt nézni minden tettünk mérlegelésénél, hogyan lehetek önzetlen...

De vajon Isten önző volna...?

Hogy minden gondolatunkat kisajátítaná...? Hogy minden csepp szeretetünket magának akarná...?

Nem kísértetiesen emberi önzés ez is...?


...



"...Hasonlóan lehet felülkerekedni a dühön is. A dühöt nem tudjuk teljesen megszüntetni, de ha csak arra leszünk dühösek, aki Istent, vagy az Őt követőket sértegeti, akkor haragunkat istentudatosan kontrolláljuk..."


Isten, a Végső Tökéletesség, az Igazi Szeretet kiskapukat ad...

"Ne légy dühös 6 999 999 999 személyre, ha ártalmadra vannak, mert az rossz - de arra az 1-re, aki nekem árt, na arra azért lehetsz..."

Istenre jellemzőnek ható elgondolás ismét...

"...a dühöt nem tudjuk teljesen megszüntetni..."

Mi a düh...?

El-nem-fogadás.

Egy kontrollálatlanul születő érzelemhullám.

Ha megtanulom az elfogadást, és az elengedést - ha igazán megtanulom, dühös lehetek-e bármiért...?

Ha tudatában vagyok annak, hogy örök lélek vagyok, ha tudom, hogy valaki szavai, vagy cselekedetei prionnyi méretűek Istenhez képest, így ártalmára sem lehetnek, hiábavalóak - akkor van-e értelme dühösnek lennem...? Ha ezt belátom, dühös leszek...?

Le tudom-e győzni végül a dühöt...?


...



Isten felé szeretettel fordulni, elfogadni a helyzetünket, a kapcsolatunkat Vele nem hiszem, hogy csak ezek szerint a szélsőséges elvek szerint lehetne.

A végletesség emberi jellemvonás.

Az általam érzett belső kapcsolat sokkal... Szeretetteljesebb...

Vakon

Hangulatom



Most kaptam egy "tanmesét"...


Arra hoz példát, mennyire automatikusan értjük félre egymást a figyelmetlenség, a pontatlan fogalmazás, a foghegyről odavetett félmondatok, a ki nem mondott gondolatok miatt...



Megbántódunk egymás szavai, gesztusai miatt, pedig valójában a miértekről fogalmunk sincsen.

Mert nem kérdezünk...

Mert nem vesszük a fáradtságot a pontos kifejezésre, a körüljárásra...



Nem érzem pszichológusnak magam. :P

De érteni szeretném az embereket.

Téged is.



Érteni, hogy ne csak kóvályogjak a világban...

Tudatlanságban, sötétségben tapogatózva...


Vakon.

Vedd észre...!

...A Jeleket...


"Azt az utat, ami mögötted van már nem javíthatod meg - Viszont azt az utat ami előtted van, még szebbé teheted."

"Vigyél energiát az életedbe!"

Hát akkor...? :)

Essünk neki! ;)

"30+", avagy a dallamra íródó szöveg...

"...Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem..."





Ma reggel szembe jött velem a "bűvös szám", a "bűvös 28-as"...



7 185 nap telt el, mióta először megláttam a Napot...

Hamarosan ismét "nevezetes nap" következik - mint a Gyűrűk Urában, Frodó életében.

Mint előbb-utóbb mindenki életében.


Más lesz, mint a többi...?

Valóban "nevezetes"...?

Tudom, hogy gyakorlatilag a fejlődés nem kötődik évfordulókhoz...




Most az villant be, hogy emlékezni visszamehetnék egykori életem fontos helyszíneire...

Nagyanyámékhoz, 'Bodzásra.

Mezőfalva-Sismándra, címerező táborba...

A Szinyeibe...

Gödöllőre...



Meghatározó korszakaim színtereire.


Minek...?



Talán nosztalgiázni.

Talán csak megemlékezni az Útról...


Felidézni, honnan is indultam - felmérni hol tartok ma, mennyit mondhatok magaménak...


"...Minél többet tanulok, annál inkább érzem, mennyire keveset is tudok valójában..."

Roli prabhu szavai.


S milyen igazak...


Mindig azt hittem, "eljutottam valameddig"...

S minden újabb és újabb szinten rá kellett döbbennem, hogy még sehol sem vagyok...




Persze ezeknek a múltidéző utazásoknak általában csak az Utazó számára van megélhető üzenete...

Pedig elsőre arra gondoltam, milyen volna elvinni magammal, megmutatni "ki voltam régen"... :)



"...Annak akarsz látni, ami nem vagyok..."



---







"...Igazság..."



"...Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié - 
az enyém biztosan nem vagy..."





Éjfélbe fordul az est...

S én megint itt ülök, ahelyett, hogy aludnék...

Talán mert ilyenkor tudok lelassulni eléggé...?

Hogy meghalljam a belső hangokat...?



"...Anyanyelved a testbeszéd...
Te vagy az Éjjel menyasszonya..."




"Megszűrt gondolatok" ezek.

Valóban.


Kidobálok, elengedek minden zajt a fejemből, minden felesleges, tartalmatlan, ostoba nyüzsgést...

Csak azok maradnak, melyek érzésekből születnek, mint a dallamra íródó szöveg...

Azok a gondolatok, melyek a legtisztábban zengenek - a legközelebb hozzám..



A szavakon túl...

"...csak attól, aki gyenge... aki görcsösen fogja..."

"Nem bánja ékes irháját a kígyó
melyben pedig annyi kalandra csavargott
óriás fák törzse körül lágyujjú mohák
borzongató símogatásai közt nagytitku vizekben
s a partok csillogó fövenyén

Nem bánja a föld mikor nyomorultul
elvérzik mellőle téli lágy szeretője a hó
fekete vérével bemocskolva a szűzen
bolyhosodó völgyeket
nem bánja elejtett csillagait az ég

Nem bánja szüntelen párolgó perceit az idő
tudja fölébe gyűlnek úgyis
az el sose szálló fellegek
ott játszanak futkosva csillogva egy ideig
hogy aztán visszahulljanak belé
szakadatlanul

Nem múlik el semmi – csak attól
aki gyenge elhagyni azt ami széthullt

Semmi se vész el – csak az veszti el mindenét
aki görcsösen fogja kezében azt ami nincs..."

( Somlyó György: Politika)

Thx, Senga!


Ime egy újabb üzenet...

Ma Pralád prabhuval volt futó beszélgetésem, s utána kapom ezt a verset...

Kezdem azt hinni, hogy rokonlélek lehet, akitől kaptam - ezt, és még annyi más leckét... :)



Tanulnom kell még e leckét, s csak remélem, hogy az új vizsgán nem bukom majd ismét...

A Man, a Woman, the Music, and the Dance...

Te sem tudod először megragadni, miért... Ám ha egyszer mozdultál már ösztönből ilyen zenére, ilyen stílusban, egyszerűen tudod, érzed, mit jelent férfinak lenni...

Amikor rezzenetlen magabiztossággal, a testedben áramló, gördülő higany folyamatosságával suhansz a parkett felett...

Nem számít többé semmi, mert Te vagy az Erő, az Univerzum végtelen rendíthetetlensége...

Gondolat-finoman követ, árnyékodként a Nő - mint légies selyem, úgy libeg körül a teste...
El nem szakíthatja tőled semmi... Ketten vagytok, s mégis Egyek örökké...

Olyankor látod, érzed, mitől Nő a nő... Olyankor érzed, miről szól egy szerelmes kapcsolat...




Köszönöm Nektek ezt az élményt Cris&Lilach...! :D




----

Meg kell tanulnom...
Ha valamit, akkor ezt meg kell tanulnom...!
Ha valami segíthet kifejezni azt, ami bennem van, akkor az a...
:)
"Tango, my Love..." ;)

Wherever you will go... Angie-től... :D :D

Angie




És ismerhetem Őt....! :D :D :D :D :D :D :D :D


Imááááádooom....!!!!!! :D :D :D


Áááááááááááááááááááááááá......!!!!! :D

a Tudat-lanság 90 napja

"Különös, hogy mennyi mindent kell megtanulnunk, ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk."

Úgy ülök itt magamban, mint... Nem is tudom!

Mintha kaptam volna egy feladatot érettségin, és lövésem sem volna, hogyan is álljak neki...

Pedig tudom, hogy tudom...

"Szokásokat kialakítani csupán 90 nap műve. Addig erőfeszítés - utána rutin."

Nekem a gondolkodásomon kellene v... Kell változtatnom.

Meg kell ragadnom a régi gondolatokat, ki kell dobni, és helyettük újakat futtatni.


Fizikai szinten lazítanom kell. Az akaráson, nyilván. Elengedni a görcsösséget.

Érzelmi szinten kiegyensúlyozottnak, szilárdnak, állandónak lennem.

Köszi. Most legyek kiegyensúlyozott...?! Mikor eldobtam a higgadtságot...?! Mikor belevetettem magam a jeges-forró óceánba...?

Remek...

"Csak 90 nap..."

Névnapodra

Ma szárnyra kap egy gondolat, s szelet kavar,
Szellőt, mely cirógat,
Hozzád száll, utolér s a hajadba kap,
S míg tincseid zabolázom,
Megsúgja fohászom,
Mert e nap Neved napja,
S a gondolat Neked adja
Mit írok, s mit küldök -
E szirmot.

Neved ruház fel, azt mondja - "Istennő". Fogadd el, s nőj fel e sorshoz!
Hogyan...? Találd meg a helyed a Világban, ahol valóban az lehetsz! :D

Angel-phone

Save me



Nyilván lehet véletlen egybeesés is...


Persze, beképzelhetem magamnak... Mostanában úgyis sikerült ebbe-abba beleszaladnom...


--------

Transzformáció 2011

Angyali üzenetem akkor ez volt - "önmagamnak lenni biztonságos"...

2012-ben az Őrangyalom az "Igazság".

Tudatosítandó akkor ez volt - "erő, bőség, felfedezés, gyakorlatiasság, egyéniség, jó kondíció"...

Erő - önmagam megzabolázásában, egy újabb év leckéi megélésében megvalósult.
Bőség - látásmóddal megvalósult.
Felfedezés - egy Lélekszikrával és egy új társasággal megvalósult.
Kondíció - újra futok, stb.
Egyéniség -...?
Gyakorlatiasság - ...?

2012-ben tudatosítandó:

(Fizikai szinten)

Lazítás

Bátorság

Erély

Jóváhagyás (elfogadás)

Érzékiség

Vagyon

(Érzelmi szinten)

Kiegyensúlyozottság

Szilárdság

Állandóság
Szerénység
Nyitottság

Gondozás/gondoskodás

Kommunikáció

Két angyali sugallatot kaptam akkor a következő szinteken:

Az Érzelmi Szinten: "Türelmetlenséged tart vissza jelenlegi szinteden."
Az Értelmi Szinten: "Függőséged tart vissza a jelenlegi szinteden."

2012-ben - Érzelmi szinten:

"Táplálod az újat, erősíted a legmagasabbat, és meglátod a legjobbat az életben, s közben folyamatosan köszönetet mondasz mindezért."

"A megbocsátás föloldja a fájdalmat.

Engedd, hogy a megbocsátás minden játékost megszabadítson minden fájdalmától a Játékban!"

Angyali üzenet 2011-ben: (Értelmi Szinten) "Elfogadtad az elfogadhatatlant."

Angyali üzenet 2012-ben: (Érzelmi Szinten) "Személyiségedből sugárzik a bizalom."

2011- ben : (Szellemi Szinten) "Önmagaddal való korábbi elégedetlenséged ellensúlyozod egyéniséged szeretetével."

2012-ben figyelnem kell erre a korlátomra: "Belefáradtam a várakozásba."

2011-ben Angyali támogatásom: "Türelem"

2012-ben: "Nevelés"

-----

Többször volt felhördülős-telibetalálós a válaszok érkezése...

Ismét lehetőséget kaptam.

És Senga, Zs, Égető sőt egy vadidegen tolmácsolásában olyan útmutatásokkal egészülnek ki a fentiek, hogy komolyan zavarba jövök ekkora figyelemtől...! :D


Szóval, érdekes, hogy azóta "fogom ismét a jeleket", mióta ismét tudatosan szentelek figyelmet a kapcsolatomnak az "Őrangyalommal", Istennel, a Felsőlélekkel...



Konkrétan olyan élmény, mintha az elmúlt években elveszett volna ez a kommunikációs csatorna...

Most pedig megnyílt, s zúdul rajt' az áldás... :D



Csak bírjam majd cérnával...!

Mert mind türelmet követel... :P

Sokk

Crazy



"... hát, amikor a múltkor a Nemzetiben láttalak, azt láttam,
hogy bezártad Magad P.I. fizikai kalitkájába
(...)
rengeteg érzelem van Benned, amit úgy érzem, nem mersz megélni
vagy kimutatni
igazán Magadnak lenni, nem törődve azzal, mit mondanak mások
persze ez részben a munkádhoz is tartozik
(...)
olyan, mintha két külön ember lennétek

a 3D-s P.I., és M.I., akivel beszélgetek, akinek a gondolatait olvasom..."

(Senga)

Látta valaki a bogyóimat...???!

Láss bennem mást...

Most kezdődik el...







Hogyan is kárhoztathatnálak...?
Vakságom pokláért talán...?
Vagy a bennem izzó parázs hevéért...?


Alábecsülsz.

Keresem a bajt...

Ákos




Hihetetlen, mennyire kijöttem a gyakorlatból az érzéseim kezelésében...

Abban a pillanatban, hogy kicsit lazítottam a gyeplőn... Már majd szétrázták a kocsit...



És hogy mennyire elszoktam a finom színárnyalatoktól...

Hagytam magam megvezetni általuk, mint régen...



Vicces, hogy míg enyém volt az irányítás, nem csak beszéltem a levegőbe...
Amint teret adtam nekik...  Kiürültek a szavaim...


Talán tényleg kár minden kimondott szóért...?

Annyira viszonylagos a valóságtartalmuk...?

Angyalhang

"...A Jóisten gondoskodik rólad..."







"...a vonzáson már rég túl vagy, vedd észre

az addig tartott, amíg nem találkoztatok

most már akarás van, aminek itt az ideje, hogy elmúljon..."












És ezek után valaki mondjon csak egy szót is, hogy "nincs"...

Ma nehezen viselem...

Leon 




Menetrendszerűen felébredtem ma is hatkor.



Dolgoznom kéne - időpontokat egyeztetni, de hulla vagyok. Nincs lendületem.

Azt hiszem, inkább statisztikázom, és kiértékelek - hogy mégis legyen haszna a mai napnak...

---

Ezt tegnap kaptam:

"Ha őszinte vágy él benned - ha igazi kérdésed van, kapsz alkalmas tanítómestert...
A Jóisten gondoskodik Rólad."


---


Meddig tart a türelem, és hol kezdődik a tétlenség...?

Türelmes akarok lenni - tétlen nem.

---



"...Velem vétkezz és - Velem is imádkozz...!"



Ma nehezen viselem a hiányod.

Közelebb

Ne titkold...


Félsz.


A kérdéseid erről vallanak.



És én úgy érzem, tehetetlen vagyok, míg közelebb nem engedsz...


Legalább karnyújtásnyira...


Mert "csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint..."

"Légy oroszlán...!"

Kings of Leon




"...A hagyomány azt mondja, hogy az emberi elme eredendően szétszórt.

Hogy ez miért van, nem tudom.

Azért talán, mert végtelen sok rezgést kelt s fogad magába?

Vagy azért, mert félünk, s mint a riadt majmok egyszerre sokfelé kapkodjuk külső-belső tekintetünket? Az oroszlán szeme nyugodt, a szétszórtság halvány jelét sem látni benne. Nincs félnivalója. Ha belenézel egy oroszlán szemébe - s ezt csak akkor mered megtenni, ha rács mögött van -, nemcsak mellbe vág és fölperzsel a tekintete, de az a benyomásod támad, hogy ez a lény teljesen tisztában van magával.

Tudja, hogy oroszlán.

A majom nem biztos benne, hogy majom.

Legalábbis az ide-oda kapkodó tekintetéből ez tükröződik. Nem foglalkozik magával, talán csak a csimpánz, bár ő is inkább a külső dolgokkal vacakol, tárgyakkal bíbelődik, és ráncos, emberszerű szemeiből inkább szomorú értelem és ideges riadalom tükröződik, mint önérzet vagy öntudat.

Bizonyára ez a lenyűgöző, fejedelmi öntudat avatta számunkra az oroszlánt az állatok királyává.

Nem az ereje - van nála erősebb is.

Nem a szépsége - van nála szebb is.

Az öntudata.

A nap süt a szeméből, s ennek tudatában is van.

Ismeri magát.

Nem sok mindent ismer magából, mint az ember, csak egyet, de azt nagyon: tudja, hogy ki ő. S ettől mintha egy isten nézne ránk.

No most az oroszlán tekintetéhez hozzátartozik, hogy rezzenéstelen.

Mint a gyújtólencse, egyetlen pontra gyűjti a fényt.

Ha valakire ráveti tekintetét, arra "rá van nézve", arra az oroszlán lényének legbelsejéből induló lézersugár vetül, és olyan szigorú összpontosítással, olyan valódi figyelemmel, hogy borzongató. S ha már megnézte magának, és másra veti tekintetét, akkor nem "átsvenkel", mint a kapkodó filmkamera, hanem erről leveszi s a másikra rávetíti szemének fénysugarát: mindig koncentrált marad.

Ez a mérhetetlen összpontosítás csak akkor szűnik meg a szemeiben, ha elalszik.

Ilyenkor fenséges béke és nyugalom árad belőle.

Álmában is tudja, hogy oroszlán."

Müller Péter: Titkos tanítások (részlet)

Köszönöm Neked Senga! :)

Üzenet, lobogás - avagy: "Neked még élni kell!"

"Nincsenek véletlenek!"


Hányszor hallottuk már ezt...?!

Hányszor hallottam már ezt...!? :D



Egy szikra pattant az életembe... Egy Lélekszikra... :)


Érdekes (?!) módon éppen akkor, mikor rátaláltam egy "tábortűzre"...


Egy tábortűzre, melyet lelkekben lobogó lángok - hit, szeretet, fejlődni akarás összessége - emberi lelkek alkotnak...




Az életembe pattant ez a Szikra, és tétován lestem, hogy mihez is kezdjek vele...


Hiszen nem az első volt már, és a korábbi tapasztalatok mégsem tanítottak meg elég jól valamire...


Arra, hogyan kell lángralobbantani egy Szikrát... :D


30 évnyi Út, az úton számtalan kavics, sok szikla, és sok kátyu után itt álltam, és csak azt éreztem, valamihez kezdenem kellene...

"Majd megpróbálom másként, mint eddig... Jobban..." - gondoltam...


Valóban másként álltam neki!


És mert odafönt a törekvést nézik és várják, megkaptam egy választ, hogy segítsen tovább lépni.



Hogy segítsen rátalálni a hiányzó tapasztalatra...


:)



Hajlandó voltam feladni bizonyos korábbi elvemet.

A bak épp annyira hajlamos fejjel menni a falnak, mint a kos... ;)



Értékeltem, és mertem változtatni...!

Meghozni a döntést a változtatásról.



Érlelődött már egy ideje...

"Ideje volt..."



És az első lépés, mely bizonyságot tett róla, hogy valóban másképp akarom, meghozta az ajándékot...



2012. augusztus 23-át felvésem... Ööö..

IDE! ;)


Egy "véletlen találkozás" összehozott ismét egy emberrel, aki közvetítette az üzenetet, amire...

Vártam...?



Kovács László úrnak ehelyt is köszönöm ezt a beszélgetést!

Megértettem, megláttam azt, amiről beszélt! Lehet, hogy egy az utunk, lehet, hogy csak e villanásnyi találkozás volt kiszabva ebben az életben - én mindenképpen hálával gondolok majd erre a fél órára és arra, amit vele, általa kaptam!

Katarktikus volt... :D



"...

- Én most vagyok 66 éves! Te mennyi vagy...?

- 30 leszek. :)

- Nincs időd...! Nincs négy éved, hogy elcseszd!

Neked még élned kell...!

Neked még fel kell nevelned néhány gyereket...!

Nincs "megpróbálom"...! Viccelsz...?!

Négy év "megpróbálom" hozott ennyi eredményt!?

A puszta túlélésért nem érdemes nap, mint nap felkelni! Ha csak ennyi a célod, maradj fekve! Maradj fekve...!


A francba, hisz fiatal vagy...! A te korodban neked kéne verned az asztalt, hogy "Gyertek! Mutassátok meg! Ide nekem az oroszlánt is...!"


Tanulj meg újra akarni!

Tanulj meg újra nagyban gondolkodni...!

Tanulj meg újra álmodozni...!

Ne a pénzért dolgozz! Azért dolgozz, ami emögött az egész mögött van! Mert nyomot kell hagynod, hogy valamiért hasznossá válj ennek a társadalomnak...!

(...)

Amikor felemelkedsz, és kinyílnak körülötted az ablakok, rádöbbensz mennyire más a világ felülről...!

 "Jé...? Ilyen is van...?!"

Rádöbbensz, hogy az ég kék, és a Nap süt odafenn!

(...)

Egy nőnek nem "majd" kell udvarolni...! Ha azt mondod, "tetszel; majd három hónap múlva udvarolok neked...", vissza se gyere...! 

"MOST akarom" - vagy felejtsd el...! (K.A.)

(...)

Ahhoz, hogy jó vezetővé válj, kell egy mentor, akiről példát vehetsz...!
Akkor fognak követni, ha követésre méltóvá válsz!

(...)


Nem a cselekvésen kell változtatni, hanem vissza kell menni a korlátokig, amiket felépítettek benned, és a korlátokat kell lebontanod - hogy tudj újra szabadon gondolkodni...!

Nézz a tükörbe!

Te magadra bíznád a családod...?!

Magadra bíznád a családod jövőjét...?!

- Igen.

- Ha erre igennel tudsz felelni, akkor mindened megvan a sikerhez!

Tanulj meg akarni...!

MOST tanulj meg akarni...! :)

..."




:D

Hát akkor...

:D

A feladat adott, a módszer ismert, a gyakorlat megvan és tiszta a cél is...



"IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT IS!" :D :P

Kimondva-kimondatlanul...

Nem kell...

Védelek

Védelek


Ébredésem veted szememre,
Hogy ifjonti hévvel és vakon
Nem lobogok, nem hagyom,
Hogy egy érzelem elragadjon...

Józanságom átok talán szemedben..?
Hogy óvom az embert e kebelben,
S Benned...?
Hogy el nem vesztem fejem,
Vad vágyakkal, hogy nem hagyom
Sebeket osztani vakon...?

Védelek csupán, önmagamtól.
Magamtól, e balga vadtól,
Ki önzőn szeret, s bármit megtehet,
Csak együtt lehessen újra Veled,
Még ha fáj is, s nem csak neki,
Ostoba ő és elfeledi,
Hogy a lényeg itt Te vagy,
Ezért szabadságot nem ad
Neki az Én-Tudat,
Inkább keres ő utat,
Hogy fájdalommal ne terheljen,
Szerelme méz legyen kehelyben,
S csak kedvedre ízleld - ha akarod,
Nem kényszerítelek, ha hagyod.

Az ár...

Lám, mit kaptam a véletlenek szárnyán...?



"A mélység ára az elköteleződés."

A boldog élet

“Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? 

Meglehet, hogy meg sem történik. 

Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. 

Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… 

Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… 

Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. 

Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak… 

Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére… 

Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. 

Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. 

Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet…”

 (Seneca)

"...ne engem szeressenek..."

Emlékeztetőül ismét...





"Uram!

Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen."

(Assisi Szent Ferenc)

Ó, Uram...!

Én még nem érzem magam felkészültnek erre...

Én még kötődöm a szeretethez... Mint az éltető oxigénhez...

Annyi mindent kaptam...

Dreamer




Mennyi mindent kaptam idén...! :)


Egy kirándulást, egy bringatúrát, négy új, érdekes Embert, egy gyönyörű, fiatal nőt, sétákat, beszélgetéseket, éjszakai könnyeket, álmokat, egy nap lubickolást-vitorlázást, egy hetes balatoni elmélkedést, egy csomó új zenét, rengeteg nevetést, és érzéseket - ismét -, amelyekről egészen megfeledkeztem már...

És egy új jövőképet...



Annyira hálás lehetek...!




Kérlek Uram, segíts, hogy mindig képes legyek ezt észben tartani!

Az anyag hiábavalósága...

Rebecca






"...
Megtanultam, hogy arra várni, hogy majd jön valaki, akivel pont összeillünk, akivel minden jó lesz - tévedés.

A "minden jó lesz" a cselekvéstől, az akarattól függ.

Nem a másik személyétől.


Az én cselekvésétől.


..."


"...Évtizedek óta elfogadtam, beláttam, hogy nem csak a test vagyunk. Olyan valami plusz vagyunk, amely alapjában különbözik az anyagtól, tehát amit anyagi világként látunk, csak egy része, egy rétege a valóságnak. Azt gondolni, hogy ez a valóság, hogy valójában ez van csak, és ez a fontos - a függöny, a szőnyeg, a kocsi, a nyaralás - ostobaság, ha már beláttuk, hogy van más ezen kívül, s ráadásul éppen a mi lényegünk más, mint az anyag...

Akkor tehát nem lehet az a fontos, ami az anyag..."

Valahol olvastam, hogy a lélek a fejlődés útján mind nagyobb eséllyel marad egyedül...

Mert egyre kevesebb azok száma, akikkel képes megértetni magát...

Egyre kevesebben értik, és ezért egyre kevesebben fogadják el...

Miért oly nehéz...

Miért olyan nehéz józannak maradni...?


Miért olyan nehéz elfogadni az el-nem-fogadást..?

Miért olyan nehéz látni mások - számunkra fontosak fájdalmát...?

Miért olyan nehéz látnunk, hogy ugyanazon szakadék felé tántorognak, sőt menetelnek bősz meggyőződéssel, amelyben mi is ízzé-porrá zúztuk egykori álmaink...?


Miért olyan nehéz lemondani a vágyról, hogy megóvjuk őket...?

Csillan...

Ahogy fölkel a Nap, hajadon csillan -
Mint szirmon a harmat - a fény,
Hogy álom az élet, vagy élem az álmot,
Mondani sem merem én...

Kérd és...

Feeling


"Tégy meg mindent, amit módodban áll, és a folytatást bízd Rá..."



Vezess hát...!


Menjünk, amerre mennünk kell...







Tegnap a megvalósított - a valódi tudásról beszélgettünk Guruttama prabhuval.



Hogy vannak általam felismert és elfogadott tételek, amelyekkel kapcsolatban mégis még ellentmondást nem tűrő kötődéseim vannak...

"Mert még nem valósítottad meg őket..."


Egy mataji azt mondta, "már csak "enned kell"..." - vagyis megélnem a tudást, megélni a vágyakat, hogy el tudjam engedni őket...





Nem tudom még befogadni, hogy lemondjak a szépségről, az elfogadás élményéről...

Érzem az anyagi világ mulandó természetéből fakadó szükségszerű szenvedést - pontosabban a boldogságvágy kielégíthetetlenségét szenvedés nélkül...

Illetve...

Korábban sikerült szenvedés nélkül élnem. De most megkérdőjeleződött az akkori boldogságom valódisága...


Lehet, hogy csak visszafogott formában tudtam megélni. Kötötten.

Most van "szenvedés" is, de most határozottan érzem a boldogság hullámait.

:)

Neki köszönhetem.



Vicces, mert alkalmat kaptam, hogy megvalósítsam az imába foglalt kérésem - önzetlenség, hasznosság -... :D

Kíváncsi vagyok, mennyire lesz feltűnő számára a változás... :)


Mennem kell, pedig ez olyan "marasztalós hangulatú zene"... :)

Üres

Néha olyan üresnek érzem magam.

Mikor csak van a világ körülöttem, zajong, rezdül - de mintha nem kapcsolódnék hozzá...

Nem ragadja meg a figyelmem.


Itt vagyok, létezem.

De nem moccan bennem semmi gondolat.

...mit kívánsz... - avagy a boldogságot is tanulnunk kell...

Braveheart soundtrack - end credits


Miért olyan nehéz... ...?




Vajon van-e fogalmunk valójában a boldogságról...?



Vagy csak azt hisszük...?


Ezért olyan nehéz elviselni, mikor nagyritkán ránk talál, s aztán el-elillan...?

S mint fuldokló, úgy kapunk utána mind...



Talán nem is tudjuk a hétköznapokban, mi is az valójában...

Ezért nem hiányoljuk...



Istenem...!


Hogyan kívánhatnám, hogy óvj meg a szerelemtől...?!

Hogyan kívánhatnám, hogy fossz meg ettől a csodától - a csodától, amely...



Mit is ér az élet, ha nem láthatjuk, ha nem érezhetjük, ha meg nem élhetjük ezt a megfogalmazhatatlan, megragadhatatlan csodát...




A Csoda.


Csoda, hogy az ember - ez az egoista, gyenge és gyarló, vágyaktól fertőzött, a butaság vakságával megvert perc-ember képes olykor meglátni az isteni tökéletességet...

Képes meglátni, és felfogni a végtelen Harmóniát, a Szépség lényegét...

Képes lehet megélni...





És ezt az élményt, ezt a tapasztalást - mely talán egész nyomorúságos életünk legfontosabb tapasztalata - egy egyszerű találkozás hozza el...

Egy másik teremtett lény révén - a puszta létezése révén kapom...


Nem tesz semmit másként, mint eddig.

Egy hétfői nap óta, mikor újholddal jött az est.


5 632 napja ugyanúgy felkel minden reggel, ugyanúgy tükörbe néz, reggelizik...

Él.


És eltelik ötezer-hatszáz-valahány nap, míg valahol összetalálkozunk az élet útján...


És pontosan azt teszi, amit eddig...


S egy élet mégis megváltozik...




Persze minden találkozás megváltoztat, tudom...

De bizonyos találkozások mélyebb nyomot hagynak bennünk mégis.



Milyen furcsa...

Hiszen ezt az üzenetet már elhozták ketten is korábban...


Mégsem értettem meg talán...?



Vagy az előzőekből kellett megtanulnom, hogy most képes legyek rá...?



Fájdalmas lecke...



A "vizsgadíjat" meg kell fizetni.

Vállalnunk kell a fájdalmat, ha meg akarjuk tanulni, ha meg akarjuk élni....


Nekem hát most jött el az idő, hogy végre a kormányhoz lépve éljem meg a "vihart", mely eddig csak dobált kénye-kedve szerint...

Levegő nélkül...

Rescue


Nem is olyan könnyű leckék ezek...!


Néha olyan, mintha víz alatt lennék... Levegő nélkül...




Veszélyes azzal vigasztalnom magam, hogy "majd" - hiszen a jövő bizonytalan...


Persze a hitem lehet szilárd, és remélhetem, hogy méltónak találtatok a kedvező folytatásra, de...



Vajon felmértem, mibe vágom a fejszém...? :)


Folyton az jár a fejemben,

"Vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod...!"



:D :D :D :P

A hosszú élet titka - avagy a teremtés-elmélet alapjai

The World





Milyen hosszú az élet...?

Attól függ, mekkora részét töltjük várakozással.




"Várakozás."


Ezt sem árt tisztázni, mert nem a hagyományos várakozásra gondolok...

Azt már megtanultam, hogy tétlenül várni a legnagyobb hiba, amit el lehet követni.



Várni ma annyit tesz számomra, hogy élni, megélni az életet, minden napot, melyet megérek - és közben tudatosan jelenben tartani valamit, meditálni valamin, amelyet csak a megfelelő időben tudok majd életembe vonni...

Nem elengedni gondolatban, mert akkor elsodródik, de nem is rágörcsölni, mert akkor eltaszítjuk.


"Teremtés-elmélet" - első osztály.


Vajon a diplomát hanyadik után osztják...?

Élni az ajándékkal...

Freedom


Hihetetlen, ahogy tetten érem Isten keze nyomát az életemben...!

Akinek jobban tetszik úgy, akkor mondom - a Vonzást...




Hihetetlen!


Kértem, és megfogalmaztam - és megkaptam.


Ennyire egyszerű volt.

Persze közben nem tűnt annak... ;)



Remélem, kiérdemlem a kegyet, hogy az új kérésem is megvalósulhasson!

Igyekeztem tőlem telhetően önzetlenül megfogalmazni...



Persze tudom már, hogy "mivel érdemelhetem ki"... :D


Ha nem csak kérem, de veszem a fáradtságot, és teszek is érte...


Energiát kell tenni a teremtésbe - és akkor szinte megy magától...










----



Hálás vagyok Neked, hogy megajándékoztál ezzel az élettel, és a csodákkal, amikkel/akikkel összehozol benne...! Köszönöm hát Uram, és kérlek is egyben, segíts méltóvá válnom az ajándékaidra! Segíts, hogy a legjobbat képes legyek kihozni magamból, segíts, hogy jobb legyek önmagamnál, és önzetlenül tudjak adni, szeretni...! Vezess Uram, hogy a jó úton járjak, és engedd, hogy segíthessek másoknak, és Neki is rátalálni a maguk útjára...! Ha érdemesnek találsz rá, engedd, hogy mellette lehessek, hogy Vele járhassam végig az Utat! Hogy azt adhassam, amire a legnagyobb szüksége van! És kérlek bocsásd meg az önzésem, mégis hadd kérjelek, ha méltónak találsz, add, hogy elfogadja, amit adni tudok, s boldoggá tehessem Őt!
Köszönöm Neked!

Én szó'tam..., avagy lehet, hogy Isten idegeire mentem..?

Vonzás.


Meg Isten szeretete.




"...Csak lesek, csak pislogok -
pár csillagot megkapok,
Csak jönnek a pofonok,
már azt sem tudom, hol vagyok..."


Amikor nem figyelek, csak lágyan megérzek valamit - bevonzom olykor percek alatt.

Mikor valamit nagyon szeretnék, nem sikerül.

Ha kitartóan szeretném nagyon, pár év és megvalósul.


Ha valamit kósza, elmélázó gondolattal kívánok, vagy kérek Istentől, heteken belül beüt a ménkű...




Kértem, hogy tanulhassak türelmet.

Most vakulásig tanulhatom, mert aki felé kinyíltam, most épp "sivatag-periódust" kezd.

Kértem, hogy segítsen megtanulni önzetlenül szeretni.


Most aztán gyakorolhatok jó sokáig, ha nem akarom feladni, és lemondani a csodáról, amit megláttam.



Kértem, hogy segítsen megtanulnom, hogyan lehetek teljes, önálló és szabad.


Erre úgy kirántotta alólam a szőnyeget, hogy csak úgy nyekkentem - most érzem, hogy muszáj végre egymagamban talpra állnom.

És felismertem, hogy az alkalom jött, és én voltam felkészületlen - most kaptam ismét egy alkalmat, és záros határidőt, hogy felkészültebbé váljak...




Lehet, hogy Isten idegeire mentem, és elfogyott a türelme már...?

"Add a legjobbat..."

Teréz anya imája

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Köszönöm, gd !

Féltés, avagy ostoba dolog...

Milyen érthetetlen dolog ez a féltés...!


Nincs semmi alapod, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy...


Aggódsz érte...


Nem mintha bármi "feljogosítana" az érzésre...


Mégis ott van.




Furcsa, érthetetlen, ostoba dolog az emberi szív...

Hangulatom, avagy az ajtó és a mégis-boldogság...

Chill out




Találó ez a zene - egy "barátomtól" kaptam épp ma.





Érdekes dolog tapasztalni, hogy milyen érezni...


Azt kell feltételeznem az erős kontrasztból, hogy PrabhuG-nek igaza lehetett, már ami az elfojtásaimat illette...

Csak nem kizárólag egy személy felé - inkább általánosságban.



Most a napomban olyan, mintha folyamatos hullámverés volna a gondolataim között - érzelmi hullámok; hiány, vágyak, hála...


Folyamatosan bennem van - itt a gondolataim között.


Eddig ilyen nem volt. (Pontosabban jóideje...)

Ennyire emlékszem.


Vajon mindek definiáljam ezt...?


Vajon hogyan értékeljem ezt...?


BT azt mondta, engedjem el kicsit az elmém, és csak éljem meg az érzéseimet...



Furcsa, mert boldogságnak nem mondanám, hiszen sokszor rossz érzés a hiány - hogy valamit, valakit hiányolok a jelenemből.

De mégis boldogság, mert mosolyogva idézem fel az emlékeimet... És hálás vagyok érte, hogy ezeket a perceket megélhettem...



Látás.


Istennek talán ezért vagyok a legesleghálásabb minden ajándéka közül...


Néha azt kívánom, hogy azt a torokszorító energiatobzódást, azt a szívszorító forró szeretetet, amit olyankor érzek, mikor valami istenigazából széppel találkozom - bárcsak valahogy közölni tudnám az emberekkel...!

Megosztani - hogy tudják, mire gondolok, ha erről beszélek...

Hogy megéljék ők is...!


És ilyen érzést kelt bennem a hála is...

Amiért láthatom...

Amiért elmerülhetek a szemlélődésben, amiért egészen közel kerülhetek a szépség forrásához...



Lehúnyom a szemem, és látom.

Apró, törékeny, finom kontúrokat, harmonikus íveket...

És fohászt mormolok Isten tökéletességéért, amiért ilyen gyönyörűség megalkotására képes...



Leheletfinoman hozzáérni - ez a következő, szárbaszökő vágy...

Tudom, "mohó, és telhetetlen" vagyok...





Szóval jóideje nem éreztem így magam...

Nem vonok elhamarkodott következtetéseket.


Nem szaladok a jövő elébe, és nem korlátozom elvárásokkal.

Vagyis igyekszem.


Mintha kinyílt volna bennem egy ajtó, és egy lezárt teremből fény vetülne elé...



Napokig is el-elnézném.

Igaz előbb-utóbb a tekintetében, a gondolatai közt, a tudatában, a lelkében szeretnék elveszni...






Mohó és telhetetlen.



Tudom.










....



Áldott legyen a Teremtés Pillanata, mely e Csodát megalkotta a Földön!
Áldott legyen Teremtő és Teremtmény!
Kérlek Uram, engedd, hogy a jó irányba folytassa útját!
Segíts, hogy segíthessem!

"És Isten azt mondta: nem."

"Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak átmeneti.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem megkapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy csak az áldást adhatja – a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól, de Ő azt mondta: nem.
„A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól, és közelebb visz Hozzám.”

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom. De Ő hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: „Látom, kezded már érteni.”

Kértem erőt…
Isten adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam őket.

Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.

Kértem szeretetet…
És Isten küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyet…
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.

Az imáim meghallgatásra leltek."

(Guruttama prabhutól)

Istenem...

...gyönyörű dolog ez az Élet..

Csak néha kicsit nehéz...


:D :D :D


..so full love...



Mert érezni is kell...


...meg elengedni is...


Mégha csak néhány órára, néhány napra...

Telhetetlen, avagy a határok

A mai nap hangulata...







 Ma egy napot ismét vízen, vízben töltöttünk.




Ma egy napot ismét a szemlélődésnek szenteltem.




Hiszen, csapkodjanak bár a fejünk felett az élet hullámai, attól még képesnek kell maradnunk a szépség befogadására - a pillanatok és a bennük rejlő csodák megélésére...




Önző-e a vágy, amely telhetetlen...?


"Ha hallom, látnám, ha látom, bár érinthetném..."

:D :P



Vajon mennyire érdemes visszafogottnak maradnom...?



Hol a határvonal a tisztelet, és az önzetlenség gyakorlása és az elfojtás között...?



Hol a határ visszafogott és elzárkózó között...?

Hol a határ az elfogadó és a megalkuvó között...?

Felkészületlenül, avagy szélcsendben

Choir




Olyan egyszerű volna megfojtani...



Megtehetném.



Nem kerülne nagy erőfeszítésbe...




Csak ki kellene zárnom.


Elfogadni, hogy - "nem fontos".


Hogy "csupán illúzió"...



Hiszen, mint minden virág, mint minden érzelem - mulandó.







De...




...









Megint felkészületlenül ért.


Nem hittem, hogy történhet így, hiszen "én döntöttem"...




És tessék.



Hogy többekben kár volt megbíznom, elfogadom.


De hogy magamban sem bízhatok...



Megingat.





"Semmim sincs... Csak Te vagy..."







Miért van, hogy csak az érzés jelenléte ad elegendő motivációt...?

Mikor már belép az életembe...



Hogy a köztes állapotokban - "magamért" - nehezemre esik cselekedni...?



Így a "váratlan" viharok között csendes nihil húzódik...



És minden újabb vihar - minden újabb jelentős találkozás váratlanul ér...

Újra...




(Persze, hogy érzem a változtatás szükségességét...


De...






Aligha segít ez MOST...






És eddig sem segített "szélcsendben".)

















Ó Uram,
Segíts megváltoznom! Hogy azzá lehessek, akinek lennem kell, hogy elégedetté, és (amennyiszer csak lehet) boldoggá tehessem...!
Hogy jobb legyek önmagamnál, képes az önzetlenségre, a megelégedésre és ekként a boldogságra, a boldogság megosztására...!
Segíts, hogy képessé váljak másoknak is átadni e tudást...!
Segíts, hogy a legjobb önmagam lehessek...
Segíts, hogy a legtöbbet adhassam...
Neki...
Neked...

Szorongás, avagy ha van veszteni valóm...

Milyen érdekes érzés a szorongás...


Egész elfelejtettem már, milyen is...



Persze, ha tudom, hogy "örök lélek vagyok"...




De ha azt is tudom, mit szeretnék megélni ebben az életben...?

Ha azt is tudom, miről/kiről nem szeretnék lemondani...?


Ha azt érzem, hogy nem véletlenül kaptam a lehetőséget...?

Hogy ez ajándék...?


És ha szeretném megbecsülni...?




Akkor "mért nem tettem ezt korábban..."

:(




Nem vagyok jobb, mint mások...!

Nem vagyok hibátlan...!


Sőt, pont olyan ostoba vagyok, mint a rosszgyerekek...!




Amíg csak magam voltam, sebezhetetlennek éreztem magam.


"Történhet bármi, nem fontos, és túl"élem"..." (Hisz örök lélek vagyok...)


De most...


Ostoba dolog, de nem vagyok már "egyedül"...



Egy belső csarnokban, ahová a beomlott kupolán át napfény hull a földre - valahol életre kelt egy magocska...


Bennem van.

A fény hívta életre...



Apró kis hajszágyökereit belém eresztette...

Érzem, ahogy finoman lüktet benne az élet.



Látni szeretném, mivé fejlődik...


Látni a virágait...




Valaha virágzó kert volt e kopárság helyén.




És most újra vágyom a színekre...



Vágyom gondoskodni róla.




Törődni vele.



Mostmár újra van veszíteni valóm...

Vigyázz, mit kívánsz...

Sírjak, vagy nevessek...?


Hiányzik.

És ez nem kellemes...

A tested emlékszik, avagy a Nő...

Ma



Ma egy kicsit felelevenítettük a múltat... :D






Vagy méginkább visszahoztuk a jelenbe... ;)


Bár a majd féléves kihagyást erősen éreztük mindketten, azért élmény volt, s mégcsak nem is akármilyen...! ;)

Szeretem látni, ahogy egy nőben felébred a Nő...

:D


És erre a legegyszerűbb mód, ha megtáncoltatod... :D




Szeretem a mosolyt, amiben ott ragyog teljes valójában...


Szeretem, ahogy megváltozik a mozgása a parketten - kicsit mintha színpadon lennénk, kicsit mintha élesben hódítana, kicsit...

Kicsit önmaga.



Csillog a szeme, a tekintetében felhőtlen öröm szikrázik, és büszkeség, önbizalom, sőt kihívás... :)


Szeretek táncolni!

Szeretem megélni a Nőt a táncban...

Add vissza kérlek...

My heart





Valaha olyan magától értetődő volt...



S ma talán újra tanulnom kell...?



Vagy csupán ismét merni ennyire mélyen érezni...?



Remélem, hogy képes leszek rá...





Ez a legerősebb kötőerő, ami még itt tart.




 A Szeretet.







Ki vagyok én, hogy kérjek...?!
Én, aki önzetlenséget szeretnék tanulni...
És mégis kérek...


Kérlek, engedd, hogy szeressek...!
Engedd, hogy megéljem...!
Engedd, hogy képes legyek önzetlenné válni...!
Add, hogy adhassak...!
Add, hogy a létezésem fényt hozzon...!
Add, hogy ...
Kiérdemeljem...