Keresem a bajt...

Ákos




Hihetetlen, mennyire kijöttem a gyakorlatból az érzéseim kezelésében...

Abban a pillanatban, hogy kicsit lazítottam a gyeplőn... Már majd szétrázták a kocsit...



És hogy mennyire elszoktam a finom színárnyalatoktól...

Hagytam magam megvezetni általuk, mint régen...



Vicces, hogy míg enyém volt az irányítás, nem csak beszéltem a levegőbe...
Amint teret adtam nekik...  Kiürültek a szavaim...


Talán tényleg kár minden kimondott szóért...?

Annyira viszonylagos a valóságtartalmuk...?