"30+", avagy a dallamra íródó szöveg...

"...Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem..."





Ma reggel szembe jött velem a "bűvös szám", a "bűvös 28-as"...



7 185 nap telt el, mióta először megláttam a Napot...

Hamarosan ismét "nevezetes nap" következik - mint a Gyűrűk Urában, Frodó életében.

Mint előbb-utóbb mindenki életében.


Más lesz, mint a többi...?

Valóban "nevezetes"...?

Tudom, hogy gyakorlatilag a fejlődés nem kötődik évfordulókhoz...




Most az villant be, hogy emlékezni visszamehetnék egykori életem fontos helyszíneire...

Nagyanyámékhoz, 'Bodzásra.

Mezőfalva-Sismándra, címerező táborba...

A Szinyeibe...

Gödöllőre...



Meghatározó korszakaim színtereire.


Minek...?



Talán nosztalgiázni.

Talán csak megemlékezni az Útról...


Felidézni, honnan is indultam - felmérni hol tartok ma, mennyit mondhatok magaménak...


"...Minél többet tanulok, annál inkább érzem, mennyire keveset is tudok valójában..."

Roli prabhu szavai.


S milyen igazak...


Mindig azt hittem, "eljutottam valameddig"...

S minden újabb és újabb szinten rá kellett döbbennem, hogy még sehol sem vagyok...




Persze ezeknek a múltidéző utazásoknak általában csak az Utazó számára van megélhető üzenete...

Pedig elsőre arra gondoltam, milyen volna elvinni magammal, megmutatni "ki voltam régen"... :)



"...Annak akarsz látni, ami nem vagyok..."



---







"...Igazság..."



"...Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié - 
az enyém biztosan nem vagy..."





Éjfélbe fordul az est...

S én megint itt ülök, ahelyett, hogy aludnék...

Talán mert ilyenkor tudok lelassulni eléggé...?

Hogy meghalljam a belső hangokat...?



"...Anyanyelved a testbeszéd...
Te vagy az Éjjel menyasszonya..."




"Megszűrt gondolatok" ezek.

Valóban.


Kidobálok, elengedek minden zajt a fejemből, minden felesleges, tartalmatlan, ostoba nyüzsgést...

Csak azok maradnak, melyek érzésekből születnek, mint a dallamra íródó szöveg...

Azok a gondolatok, melyek a legtisztábban zengenek - a legközelebb hozzám..



A szavakon túl...