"...csak éppen okosan szeret...", avagy meg kell tanulni elfogadni...

Pian(in)o - Longing love












A szeretet jön.


Mindig jön.


Csak éppen Isten "okosan szeret".



Ma reggel fohászkodtam egy sort.
(Felriadtam - véletlenül - háromkor, és kb. negyed órát vaciláltam, felkeljek-e. Hogy egyáltalán tényleg felkeljek-e ma meditálni. Teljesen bizonytalan volt, hogyan döntök. Csak egy órával később terveztem ébredést. Aztán úgy döntöttem, majd meditáció után alszom tovább. ;) )

Hogy adjon az Ég elég energiát, hogy tudatos lehessek.
Hogy tartson meg az úton, amelyen járnom rendeltetett.

Hogy az lehessek, akivé lennem kell.

Hogy boldogságot hozhassak a körülöttem élők életébe.

Hogy segíthessem a fejlődésüket.

Az Ő önmagára találását.



Hogy képessé váljak az önzetlenségre.



Miközben meidtáltam az ima után, egy véletlenről lettem tudatos, amelynek köszönhetően nem fáztam a hajnali (fűtetlen) levegőben... :)

Egy "ottfelejtett" ruhadarab gondoskodása óvott.

Persze - "véletlen". ;) Hiszen ezzel kezdtem...


Én azt mondom, jelentős véletlen. :D



Isten mindig hamarabb tudja, mire van/lesz szükségünk, mint mi magunk...




Ezért mindig azt kapjuk Tőle, amire szükségünk van - és nem mindig azt, amit kérünk...



Mert Isten okosan szeret.


Mi forrón, hévvel, indulatból.

Emberien.




Nincs ezzel baj - csak meg kell tanulni elfogadni.



Az emberi szeretetet is - éppúgy, mint az isteni szeretetet.





Hiszem, hogy "szeretni is meg lehet tanulni".


Okosan szeretni...



 Hála öntött el a gondoskodást érezve - hála mindazokért az ajándékokért, melyeket az utóbbi időkben kaptam... :)

Emberekért, társaságért, élményekért - egyáltalán az Élet (ennek az életnek a) lehetőségéért...




Köszönöm, hogy itt lehetek Közöttettek...! :)