...Addig kell...

Sound



Elmerengek...

Napok óta, mikor egyedül vagyok, elkalandoznak a gondolataim.

Remeg a bensőm.

Tétovaságot, bizonytalanságot érzek, elgyengülök.

Tudom, hogy ostobaság a jövőn töprengeni...

Tudom, hogy csak a ma létezik, ezért még bűntudatom is lesz, amiért csak kifolynak a percek az ujjaim közül...



Egy kérdés tér vissza Hozzád újra meg újra...

"Elég jó vagyok Hozzád...?"



Az eszem tudja, hogy ostobaság...

Tudja...


De a szívem...



Attól tartok, tényleg megszerettelek...


Milyen nonszensz dolog: "attól tartok..."?!



Félelem a fájdalomtól.

Nem Te okozod - én magamnak. Ha csalódást okozok, magamban csalódom...


Azt hiszem, mindannyian ettől félünk igazán...

Csalódást okozni önmagunknak...



Nézem a csizmád, elmélázok a papucsodon - és a lábad látom, érzem a bőrömön...


Az édes kis táncoló lábakat...



Egy sárga folt, néhány szőke hajszál...



A hajgumid...


És Téged látlak, ahogy fésülöd...

Látom a szád, az édes csókolni való ajkakat, és belém sajdulsz...

A kérdés - "érdemes vagy?!"...



Látom, és vágyom érinteni a hajad...


Dolgoznom kellene, és ehelyett úgy érzem magam, mintha egy végtelen óceánra sodródtam volna ki...

Csak hánykolódom, pedig haladnom kellene...





Milyen ostoba dolog...!

Hiszen csak a ma van, tudom...


Hálásnak és boldognak kellene lennem, hogy mellettem vagy...


Nem törődni azzal, meddig, nem aggódni semmit a holnapon...




Milyen gonosz dolog is a szerelem...!!!



Mint a drog...

Megveszel érte, szinte lángolsz, ha rád talál, és közben érzed, ahogy mérgezi a szíved, mérgezi a napjaid...




De nem csüggedhetek...

Nem tudhatom, és nem is kell tudnom, mit tartogat a holnap!

Addig kell éreznem, addig kell adnom, amíg itt vagy velem...




A valóság csak a reggel és este közti idő.

Az éjszaka tán álom, a holnap sohasemlétező...


Ma kell adnom...

Ma kell szeresselek, ma kell érintselek, csókoljalak, ma kell...



Nem számít, lesz-e holnap...



Attól tartok, Beléd szerettem...


Pontosabban a szívem elmossa a tudatom alapjait...

Ismét érzem a hullámverést, a hánykolódást...



Szerelem...


Olyan ez a szó, mint végig simítani egy virág szirmain...