Győzelmeim, avagy a szakmai elhívatás miértjeiről

"A vezetés lényege a Hatás." (J.C.Maxwell)




Ma egyik ügyfelemből lett barátom megtisztelt az őszinteségével, és megajándékozott a boldogság egy átégető pillanatával...


Felhívott, és beszélgettünk kicsit - dilemmázik, mert munkahelyet kénytelen váltani.

Persze Nála is igaz, hogy ez a váltás várhatóan sokkal inkább szolgálja az Ő érdekét, az Ő boldogságát, mintsem azt maga is gondolná...

Mégis azért okoz némi álmatlanságot, érthető módon (kétgyermekes anyaként)...

Elmondta, hogy az évekre visszatekintő "munkakapcsolatunk" mennyire segítette, formálta a látásmódját, önértékelését - mennyire tudott pozitív mintaként viszonyítani a munka közben megismert szemléletmódom, értékrendem, hozzáállásom segítségével.


Most, hogy ugyan külső segítséggel, mégis jelentős változtatásra határozta el magát az életében, ahelyett, hogy az alkalmazotti létre jellemző kiszolgáltatottság-érzés és pánik határozná meg a mindennapjait, képes az önbizalom zsenge hajtásaival nézni a jövőbe, képes bátorságot gyűjteni és a saját lábára állva, a saját útját keresni a jövő ezerszínű ismeretlenjében.


És azt mondja, részem van abban, hogy képes erre...



Hát ezért köteleztem el magam emellett a szakma mellett.

Ezért küzdök önmagammal nap-nap után, ezért nem adom fel bármilyen nehézséggel szembesítsen is az Út.
Ezért tartok ki számtalan magammal szemben elvesztett csata ellenére is.




Hálát adok Istennek ezért a beszélgetésért, ezért a tapasztalatért, és kérem, tartson meg a kegyben, hogy képes legyek kiteljesíteni mindezt, és minél többeknek segíteni az életemmel és a munkámmal!