Tört-énelem

Hangulat



Olyan sok mindent elfelejtünk. Elfelejtünk érezni, odafigyelni az érzékeinkre...

Elfedi szemünk-szívünk a hétköznapok rohanó forgataga, ezernyi gond és gondolat.



Néha mégis át-átcsillan egy-egy szikra a szemünket-szívünket borító fátyolon.



Egy-egy rezdülés, mikor valamitől - magad sem tudod, mitől - megborzongat egy futó érzés, egy átsuhanó fél-emlék, inkább csak a zsigerek ködös emlékezete...

A Lélek számára mit sem számítanak az elsuhanó évek-évszázadok...
Pillanatok csupán, az örökkévalóság mellett.





Hajdankorok érzete kísért, libabőrös, törékeny borzongás csupán...


Ám vissza-vissza tér...