Érz-elem

"Hihetetlen", hogy még mindig mennyire meghatároznak az érzelmek. Az ember azt hinné, hogy az idő előrehaladtával, ahogy egyre tudatosabbá válunk, egyre kevésbé leszünk csapongók.

Eh... Nem így tapasztalom magamon.


Persze, az érzelmeink lehetnek a hajtómotorok - illetve azok, persze... De lehetnek motivátorok is, adhatnak komolyabb lendületet, mint az "alap".

Van értelme valaha is arra törekedni, hogy én irányítsam (nagyrészt) az érzéseimet, és ne fordítva...?


Itt állok az első harmad fordulóján, és még mindg ilyeneken töprengek...

"Sose növök fel...?!"

Vagy ez nem felnőttség kérdése?