Ki vagy?

"Ki vagy?" - visszhangzik a kérdés, 

Olyan intim, már-már sértés! 

De mégsem! Csak kérem, 

Hogy mutasd Magad - aki vagy, 

Aki néha kicsi, néha nagy, 

Aki néha fél, vagy sokat beszél... :)

Érdekel, mert hiába látlak! 

Amit látok, csak a test, csak kívülről a falak, 

Melyek mögött, mint akváriumban a halak, 

Úgy úszkálsz odabenn Te - 

Kíváncsiságom tárgya, 

Ki képzeletem felcsigázza, 

Mert olyan más vagy, mint a többség, 

S ez úgy hiszem, lényegi különbség!


Érdekel az Élő, a Lélek, 

Tudom, a testedben él Ő, és nem félek, 

Hogyha ismerni vágylak, 

Hozzád, hogy a megszokottnál közelebb álljak, 

S úgy figyeljek Rád, ahogy más nem, 

Akkor is, ha ez itt szokás - 

Ja, nem...


Mesélsz, s előttem peregnek a képek, 

De lehetnek oly sokan, s részletesek, szépek, 

Én mégis mohóbb vagyok, s vágyam, 

Hogy a fotóst, a kamerát, s a környezetet lássam, 

Szinte ott lenni, mikor készült a sok kép, 

Nem csak látni, s érteni - de érezni, ahogy épp! 

Együtt Veled - így élni meg, milyen lehet 

Neked...

:)

Hasonló vagy, s mégsem. 

Hogy miért, én sem értem! 

Itt ülök, és tessék - elkerül az álom! 

Azt a nyavalyás csütörtököt várom, 

Hogy itt légy újra - újra itt légy, 

S én kérdezhessek - újra! 

Ha azt kérdeznéd, "mit még?!" 

A válaszom egyszerű: csak mindent! :) 

Mindent ami elmondja, ki/mi lakik ott bent...

Hisz nem tudok még semmit! 

Csak csodálkozom, látod! 

Meg se mertem kérdezni, hogy van-e barátod, 

Vagy hogy ez a "mámor", a zsongás ami szédít, 

Hogy nem sért-e?! Bár inkább talán épít... 

Tagadni kár - zsong-bong bennem minden, 

Kérdések, érzések - felborult a "rend"...

Bizonytalanság. Undok egy szó - nincs mi rímelne rá... :P 

De így van! Ez van bennem most! 

(Rímet mímelne egy igazi költő, 

De én írok, valahol máshol költ most ő...)

Egyszerre zizzen minden, mi gondolat, 

És zsong, ami érzés - így lesz úrrá rajtam 

Káosz és bódulat - ha sértés, 

Hogy ezzel lerohanlak szinte, 

Bocsáss meg érte - kérte 

Egy tiszta pillanatban az Agy. 

De én...?

Én? Mit tagadjam?! 

Igen, mohó vagyok! 

Minden alkalommal kicsit közelebb - ha hagyod...

Mert nem elég a szó, és kevés a látás, 

Tudni akarlak! Nem csak, mint a leckét, 

bemagoltan szavalni! Érteni! 

Oda-vissza tudni, elmerülni Benned, 

Érezni, ha reszketsz, ha kacagsz, 

Vagy, ha könnyekre fakadsz!

Mert kevés a Szó...