Áldozataink

Még valami eszembe jutott.

A nőiségüket "föláldozó" karrierista-önellátó nőkről.

Azok a nők, akik mást áldoznak fel.

Akik megőrzik a nőiségüket. A nőiességüket. Akikben harmónia van, báj.

Akik családanyák és feleségek lesznek, és a család "oltárán" feláldozzák a boldogságukat, az álmaikat...

Mert a választottjuk nem, vagy nem eléggé partner. Mert a választottjuk nem, vagy nem eléggé fölnőtt.
Mert a választottjuk beijed, lusta, ostoba.
Mert a választottjukat nem tanította meg senki férjnek és apának lenni.
Sem.


Bizonyos vagyok benne, hogy ez nem újkeletű felismerés.

Miért van, hogy az intézményesített nevelésben (iskola) még sincs sehol ilyen tárgy?
Szociológia címszó alatt futhatna...

Miért jó, ha lelki nyomorékokat termelünk?

Azon túl, hogy a kutatások szerint a szomorú ember többet fogyaszt...