Veled

 

Pereg

 

Pereg a homok,
Nyomában romok
maradnak,
Süvít metszőn a szél,
Reszketve bújna, ki él.

Pereg az idő,
Ráncokkal összefest,
Rezzenetlen szívem
- egykori óramű -
Megrepedt.

Pereg a könnyem,
Vagy eső csepereg?
Én sírok,
vagy a csordult ereszek?
Eső mosdatja arcom ráncait,
Könnyem mosdatja szívem hiányait.

Pereg a szó - ezernyi szólam,
Egy se való, nem szólnak rólam;
Csak szívem csendje, mi álmod vigyázza,
Csak az mesél igazat, hajnalig Rád várva.

Kezed a kezemben, talpunk alatt homok,
Melletted pillanatként suhannak el korok,
Könnyeim csillannak, mert hálás vagyok,
Érted, s a szóért, hogy "Tiéd vagyok".


2024.03.