"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen.
Önző vagyok.
És most már értem azt is, hogy ha az érzéseim hangjába feledkezem, akkor elveszítem a reális érzékelést, és türelmetlenné is válok.
És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni,
és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél.
Meg kell tanulnod várni."
(Osho)
A minap kicsit fáj egy dal...
Egy egyszerű, bús-szerelmes dal, ami "nem nekem" szólt, nem "miattam fájt".
De nekem is fájt.
De nekem is fájt.
A tudatom tudja, a tudatom megérti... De nem ő érez, hanem a szív.
Igazából az esett rosszul, hogy "még mindig" - hogy "hiába teszek mindent", nem segít, vagy legalábbis nem "elég gyorsan"...
Mert nem akarom, hogy fájjon...!
Neki.
Mert boldognak akarom látni.
Mert önző vagyok.
Önző vagyok.
És most már értem azt is, hogy ha az érzéseim hangjába feledkezem, akkor elveszítem a reális érzékelést, és türelmetlenné is válok.
Köszönöm, hogy vigyázol rám, hogy meghallgatsz, és segítesz akkor is, ha meg sem érdemlem...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)