"Az embert - nem a bukszát" - avagy csak számla ellenében...

"Csóróság...?"




Érdekes Mamzelt olvasnom.


Mindig kivált valamilyen érzést belőlem a stílusa, vagy a "mondanivalója".



Sokszor röhögök - a humor pedig jó dolog! :)


És sokszor kiábrándít, mert sznob, öntelt, ostoba megközelítéssel gondolkodik - szerintem.



Persze - "csak nem magamra ismerek"...?

Hát de - néha.



Nekem is előfordult az életemben, hogy igen-igen low-budget-megoldásokban kellett gondolkodnom.


Szar ember vagyok/voltam/ emiatt...?


Vajon az határoz-e meg engem, mint embert, hogy mindig futja-e egy kávé-meghívásra...?



Bizonyos szempontból igen.

Hiszen a tudatosságom mércéje lehet, hogy mennyire tudok túllépni a hozott és szerzett korlátaimon, gátlásaimon.

De vajon ki kell-e kukázni valakit csak azért, mert van küzdelme még bőven magával...?

Vajon egy emberi kapcsolat csak azzal képzelhető el, aki már a fejlettségnek (és/vagy az "egzisztencia-építés-") a tetőfokán áll?

Vagy aki éppen olyan környezetből jön, vagy olyanba tenyerelt bele, amelyben egy kávé-meghívásra, vagy ilyen-olyan egyéb programra való mindig akad valamelyik zseb mélyén...?


Mert hogy egy ilyen személlyel kényelmes - az biztos.

Hogy vele "lehet nő a nő" - már amennyiben a "nő" attól nő, hogy alátesznek mindent, és a "férfi" attól férfi, hogy mindig van miből gálánsnak lennie...




Ugyan, ki merné az Embert nézni - és nem a bukszát...?







ui.: persze a mamzeli /trendi/ megközelítésben, ahol a randi célja a pasi részéről "úgyis csak egy dugás" - nos ott nem csodálom, hogy kőkeményen "számla ellenében" lehet szó bármiről...


(Csak akkor - kérdem én - miért háborog a T. Női Nem, ha gyakran nézik ribancnak...?)