Ma, miközben tétován tébláboltam a Ferencieken a Match előtt ("vegyek egy sört? megérdemlem?" ), majd elténferegtem az Irányi utca irányába, megszólítottak.
Vékonyka, bátortalan hang volt - nem is értem, mire reagáltam -, nem is értettem, mit mondott pontosan.
Csak a saját válaszomra emlékszem - "Pénzzel sajnos nem tudok..."
Egy ráncos kézre emlékszem, meg arra, hogy egy öregasszony keze volt és a hangjára, ahogy azt motyogta, miközben tovább léptem - "Elnézést..."
Hárítottam zsigerből, már az első rezdülésre.
Miközben tovább haladtam, néma döbbenettel figyeltem odabenn - "Ez mi volt...?"
Próbáltam felidézni, ahogy felém mozdult. A mondatot, amelyre nemet mondtam.
És nem ment.
Mintha egy pillanat kimaradt volna az életemből. Csak egy szó, egy lemondó, szégyenkező hangsúly maradt a fülemben - "Elnézést..."
Lépdeltem tovább, valójában céltalanul - még több, mint egy órám volt oktatásig.
Csak mentem - hogy minél távolabb legyek - de odabenn, mintha megdermedt volna a világ...
"- Lassan anyád is ilyen idős lesz...
- Neki is ezt mondod majd...?
- Egy nő egyedül. Nem tehet róla, hogy a nyugdíja a gázra sem elég... Hogy ennivalóra nem jut...
- Hazudtál...
- Ő nem tud elmenni dolgozni... Ennyi idősen sehova sem kell...
- Anyád is épp ilyen helyzetbe kerül lassan...
- Hazudtál... Sört akartál venni, neki meg azt mondtad, nem tudsz segíteni...? Arra hivatkozol, hogy az adósságaid, meg az anyád, stb - nekik nemet mondasz, miközben sörözgetsz, meg cukrászdába jársz, meg másokat meghívsz...?
- Őt mikor hívtad fel utoljára...?
- Hazudtál...
...
Hova jut ez a világ, ha már te is nemet mondasz...?
- Én a munkámmal segítek...
- Persze. Azoknak, akik még dolgoznak, vagy tudnak dolgozni.
De neki...?
- Neki a munkád nem segít... Mire érezhető változást generál, neki már késő lesz...
- Hazudtál..."
Visszafordultam.
Odabenn még mindig értetlenül álltam a tény előtt, hogy képtelen vagyok felidézni bármit róla - mintha megvakultam volna...
Kétségbeesetten kerestem valami emlékfoszlányt - de egyszerűen semmi...
Hiba a mátrixban...?
Szaporáztam a lépteim.
"- Bocsánatot kell kérnem..."
Remélem, még ott lesz...
Nem volt.
Megfordultam, körbenéztem, és láttam egy szatyros idős nénit, aki gyanúsan oldalazott egy kukához. Valami színes szatyra volt...
Irány a Match, kiló kenyér (drágább, mint amennyiért venni szoktam), olcsóbb 2,8-as tej - 175 egy félkiló májkrém (kapóra jön, sokáig elég) - kassza (mitől lett ez 680?!), ki az utcára - hova lett?
Hova a fenébe lett, ezt nem hiszem el...?!
Körbejártam a Ferencieket, próbáltam meglátni a tömegben a színes szatyrot...
Megnéztem a két aluljárót, elmentem az Irányi felé - semmi.
"Elnézést..."
"- Nemet mondtál neki. Hazudtál, és most itt állsz a bűnbánatoddal, és nincs kitől feloldozást kérned a hazugságod miatt..."
"- Mi van a nagy pozitív világszemléleteddel...?! "A jót kell látni", meg ilyenek...
Persze! Ezt mond neki! Meg a hozzá hasonlóknak...!
- Legalább visszafordultál... Legalább meghallottad a hangot, és nem elfojtottad...
Mások nem jönnek vissza...
Isten látja a szándékokat is...
- Ő ezzel kitörölheti..."
Végül kezemben egy szatyorral, benne egy kiló kenyérrel, félkiló májassal és egy liter tejjel beültem oktatásra.
Végig éreztem azt a döbbenetet - a vakság döbbenetét...
Mi lesz a világgal, ha mindenki, mindig nemet mond...?
Persze nem válthatom meg a világot... És tudom, hogy Rajta valójában mit sem segít a pénz - az a pár forint, amit megtagadtam Tőle...
De ha vakká válunk a szenvedésre, ha vakká és süketté tesz a megszokás, ha önvédelemből csak félrefordulunk és gyorsan tovább lépünk...
Egyszer arra ébredünk majd, hogy felettünk is csak átlépnek - mintha ott se lennénk...
És hiába kérünk szégyenkezve - pénzt, vagy elnézést...
Sok kicsi sokra megy...
Ledolgozott egy életet. Nem tehet róla, hogy az állam ennyivel hálálja meg az évtizedekig fizetett adót...
Nem válthatjuk meg a világot...
De a lelkünk üdvéért mi felelünk.
Hazudni bűn.
És elfordulni, átlépni - vakká válni is bűn.
Szerintem.
M.I."
Budapest, 2011. március 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)