Lágyan süvölt - ölel körül
a szél, jöttömnek, lám, hogy örül...
Négy fal közül kiszakadtam,
az Útra, látod, kiszaladtam.
Magam járok, magam útján.
Magányom, ha vet is bút rám,
Megszokom - tán megkedvelem,
Csak ő marad mindig velem...
Ha fényben járok a Nap alatt,
Ha vezetőm csillag marad,
Hogyha várnak vacsorával,
Vagy csak kazal oldalával,
Egyre megy, mind megköszönöm,
Lelkemből fakad az öröm.
Onnan fakad a szeretet,
Ami mindig ott lesz Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)