"Mielőtt", avagy alkatrésznek lenni...

Ma az Akasztott Embert húztam.

Most pedig az alábbi üzenetet kapom:

"Késznek kell lenned, hogy elbukj, mielőtt sikerrel jársz."



Borzongok.

Olyan, mintha egy örvény közepében állnék, bármerre billenek is ki, elsodor...

És tehetetlennek érzem magam, nem látom, merre mozduljak és hogyan - pedig a fülemben cseng: "nincs lehetetlen, csak tehetetlen..."

Pedig alig pár napja azt mondtam valakinek, hogy "szabadságodban áll a boldogságot választani..."


És itt állok, és nem tudom, hogyan válasszam a boldogságot...


Pillanatokra magához ölel, majd újra szabadon zuhanok.

A jövő, amelyet ismét felépítettem, egyik percről a másikra foszlott újra semmivé...

Hiába vagyok végletekig kitartó, hiába erős a hitem, hiába...


Talán azt kéne végre megtanulnom, hogy feleslegesen építek jövőt - csak a jelenben érdemes élnem, mert senki nem képes arra, amire én...

Felesleges várnom bárkitől...



Hiába - csak önmagam számára vagyok pótolhatatlan, hiába tudom, hogy amit én adhatok, azt csak tőlem kaphatod meg.

Biztonságról, hűségről beszél a világon mindenki - és mutass egyetlent, aki megvalósítja...!


Nem tudsz.


Mert Te magad vesztetted el - velem.



Lecserélnek, mint egy közönséges alkatrészt...


A helyemen már egy másik csavar forog - sokadik a sorban és ki tudja, talán nem az utolsó...


Engem pedig visz tovább az út...


Elragad a sodrás.