Vigyázz, mit kívánsz!

"Tears in the rain"






Az én könnyeim nem látja senki.

MM volt az utolsó, aki láthatta volna, hogyha figyel. Ő nyitott fel olyan lezárt, rég lepecsételt termeket bennem, melyek létéről már magam sem tudtam.

De éjszaka volt - és bár karnyújtásra csak, mégis szakadéknyi távolságban voltunk.



S most...?



Hát... Sírni volna kedvem. :)


Persze nincs kire haragudnom, ha csak magamra nem.
Már gyerekkoromban is romantikus-melankolikus voltam. A most csupán a megvalósulása az akkor "megálmodottaknak". Gyerekként a Batman-hez hasonló magányos hősök karaktere komor fenséggel bírt, vonzódtam hozzájuk, láttam magam ebben a szerepben.
Nesze Tesó...!

Kérjétek, s megadatik.



Önző vagyok.

És ostoba, és persze igazságtalan.



És "itt állok az esőben", mag-amban.


És tanulok elengedni.


Azt hiszem - ha jól értem a leckét.



Az arcomon könnyek peregnek, elrejti őket az eső.


Vigyáznom kell.

Elvégre a hősök nem sírnak, igaz...?