Farkasokkal álmodó

Farkasokkal álmodtam.

Azt hiszem, nagyanyámék házában voltam - csak én, és állatok. Macskák, tyúkok, satöbbi.


És aztán valahonnan volt ott egy farkas. Fiatal, vagy sebesült, nem tudom, de gyenge.

És segítséget kért, mert üldözik, azt mondta. Hallottam a gondolatait.

Elbújt, valahol a házban, én mondtam, ne féljen, megvédem.

Aztán jött egy kisebb nőstény farkas, ezüstös bundájú, és egy nagyobb hím, és követelték, adjam elő a bújtatottat.Meg akarták ölni.

Innentől bizonytalan vagyok.

Vagy az újonnan jött nagy hím volt a "gonosz", vagy a bujdokló volt hazug, és igazából ő volt gonosz, vagy gyilkosa más farkasoknak - nem tudom.

De a kettejük közül valamelyik hatalmassá nőtt, és nekem kellett elbánni vele. Emlékszem, ahogy...

Azt hiszem, aki segítséget kért - az volt hazug. A másik kettő elmondta, hogy mi a bűne, hogy vesznie kell, és nagyon veszélyes.

Mikor a bujdokló újra előkerült hatalmas volt, emlékszem, ahogy úgy éreztem elkéstem - felkaptam egy húsvillát, a bal kezembe, a jobb üres...

Tudtam, hogy ez kevés - mit akarok én a szánalmas tehénfogaimmal?! - végül még valami furi háromszög szerű, mint egy sütis kés, de vékonyabb pengéjű kés akadt a kezembe. Az adrenalintól és a félelemtől remegve vártam, hogy berobbanjon az ajtón, vagy az ablakon a konyhába...

Végül az ablakon át jött - elkerült és rontott a szobák felé, ahol az üldözőit sejtette, hogy megölje őket.

Én utána rohantam, a folyosónk végénél elkaptam valahogy, átöleltem, és vártam az érzést, ahogy a hatalmas állkapocs belém mar valahol.

Öleltem és szorítottam - a feje legyen távol a torkomtól és a kezeimtől, más nem számít...Emlékszem a tétovázásra, hogy most meg kell ölnöm, ha élni akarok. A bal kezem esett a szügye felől - a hústűvel...
Nem tudtam hová szúrok, csak szúrtam. De nem mertem eltávolítani a kezem, így csak lassan, "csuklóból" tudtam belenyomni... Éreztem, ahogy hatol beljebb a testébe, ahogy megrándul... Aztán újra...
Aztán azt hiszem, a jobb kezemmel is szúrtam. Valahová...

Itt valahogy ez a sztori véget ért, vagy félbemaradt.

Egy szűk sikátoros bazár - mint a régi kínai piac Pesten. Minden felé vásznak, kajáldák. Valamiért végigrohantam az egyik soron - kerestem valakit? -, semmi. A vége zsákutca volt, valami kajással...
Visszafordultam, csak mentem... Az egyik árus mozgó kocsiból árult - sült kolbászt talán, vagy pillecukrot...?

De vagy 3-an álltak a pultja előtt, és valami forró sütőformákkal operáltak. Négyszögletes forma, összecsukható, mint a gofrisütő, közepén négyszögletes mélyedés. Talán tésztét tettek rá? Azt mutatta az idősebb egy fiatalabbnak - gondolom a segédje, hogyha a mélyedésbe belenyomja a tésztát, akkor úgy sül szilárdra, és a formázott kész cucc valami figura eleme lesz.

Ezután már nulla realitás - a forró fémre ráöntik a tésztát, és bumm - komplett állatfiguraként teszik le az asztalra. Puha, omlós, mint a csörögefánk - a tésztája. A segédnek is sikerül - de kézzel veszi le, s szétesik...
Valaki szól, hogy menjek már, nincs időnk...


Álom vége - itt ébredtem.

Nem tudom, hogy a két szál közül meilyik volt előbb, s melyik utána, vagy talán párhuzamosan történt-e a két cselekmény...?