Csak én, magam...

Dark Knight



"Ismét" "egyedül" vagyok.

Vicces - milyen hamis gondolat. :D


Ismét...?

Eddig is és eddig sem.

Most sem.


Egyedül?

Eddig is - és ...


Sohasem.



Inkább úgy mondom akkor, hogy egy újabb illúzióból ébredtem.

Azt hiszem, érzem, ahogyan Isten teljesíti, amit kértem.
Kértem, hogy lehessek az eszköze. Arra, amire Ő szán. Ha lehet, akkor arra, hogy jobbá tegyem a világot.

Nemrég ezért a kakukk szerepét vállaltam. A hódítóét. Hogy így, vagy úgy, de kimozdítsak két embert egy megkövesedett, elcseszett kapcsolatból. Azt hittem, magam miatt kaptam ezt a helyzetet. A magam boldogsága miatt. És néhány izgalmas hétig valóban hozzá is járult a boldogságomhoz.
Ám ennél - az önző boldogságnál sokkal többre szánt Isten. Ebben a találkozásban is. A megjelenésem talán - talán - segít Nekik újra egymás felé mozdulni.

Lehet, hogy csak ezzel mentem az egómat - mondhatod.

Én mégis hiszem, hogy ez - sem a találkozás, sem az, ahogyan alakítottuk - nem volt véletlen.

Hogy "ez volt a dolgom" az Ő életükben.


Hogy a valódi cél nem én voltam.

Ebben nem.


Vagy talán részben mégis.

Segített elszakítani a figyelmem Tőle.
Mert hiába minden rokonság, úgy tűnik, nincs dolgunk egymással - társakként - ebben az életben.


Megszabadulni saját vakságom fogságából - egy másik vakság által.

Most látok...?

Talán.



Mindenesetre itt állok ismét csupaszon - csak én, magam.

"Semmim sincs..."

Napfény a bőrömön, szél a hajam közt, föld a talpam alatt.

S a horizont a tekintetemben.



Tovább...!