:)
Lehunyom a szemem, és szárnyára vesz...
Finoman visszhangos hang, ismerős dallam...
És egy gyönyörű szemű... Angyal...? :D
Minden bizonnyal.
Csak ringatózom a hangja hullámain... S közben lélekben, lehunyt szemmel élem újra az évtizedes sorokat...
Életre kelnek a holt szavak - a hangja lehel lelket beléjük...
Nem ismerem Őt, mégis úgy szólnak a dalai, mintha a szerelmesem hangján mesélnének...
Ki érti ezt...?
Egy ismeretlen világ, ahogy elveszek a tekintetében...
A hangja otthonosan talál utat hozzám...
Nem csak a fülemhez.
Magas hangok repítenek fel, a végtelenbe...
S hogy, hogy nem, megint csak az jut eszembe - hála? -, milyen szerencsés lehet az az ember, aki valóban megismerheti Őt...
A hangjában él...
Olyan egyszerű egyenes, szőke hajával, szinte mozdulatlan... Mintha egy képbe dermedt volna a színpadon...
De a hangjában zöld mezők, és szikrázó kék égbolt közt suhanunk...
Ahogy magával ragad...
Szinte érzem a napsugarakat, a repülés szelét...
Fájdalmasan szép tud lenni. Annyira megszólítja a hallgatót, hogy szinte zavarba ejt...
Egyre kevésbé bírok magammal, pedig még csak a harmadik-negyedik szám... :D
"Személyes..." Ez a jó kifejezés.
Le szabad egyáltalán írnom ilyesmit...?
Végülis csak az számít, bennem milyen nyomot hagy...
Szereznem kell egy felvételt...! ;)
Az egyik régi kedvencem szól... :D
Ki is...?
Valahonnan eszembe kell jutnia... J. Page... :D
Hihetetlen, hogy még a "Mizu" is jól áll neki...!! :D :P
Táncolhatnékom lett... :P :D
Mindig ez a vége... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)