Küzdelmeink

Mood




Miért olyan hihetetlen, hogy ha valaki segíteni akar...?



Miért olyan nehéz elfogadni, hogy az életben a járható utat kell megtalálni, ahelyett hogy az akadályokon kattognánk...?



Miért tűnik nekem annyira kézenfekvőnek, hogy sokkal kevesebb energiába kerül rögtön a megoldásokon agyalni, mint hogy a félelmeinket ápolgatnánk, és elmélyülnénk a problémákban, illetve a "mi lesz, ha nem sikerül?!" érzésében...??



Miért látnak támadó szándékot, a kinyújtott kezem mögött, amelyben nincsen fegyver, amely nem tart pengéket, nem mérget ad - csak tiszta őszinteséget, egyenességet, és alternatívákat a megegyezésre...?


Miért...?



Hogyan legyek transzparensebben őszinte...?

Vagy még nyilvánvalóbban segítő szándékú...?


Mit tehetnék még...???




Miért...?


Miért...



Azért nem adom fel, mert én akartam.

Én választottam, hogy kiállok a döntésem mellett.

Hogy én leszek az erősebb, és legyőzöm saját magam...


Hogy szembenézek a saját gyengeségeimmel, és túlnövök rajtuk, hogy mások javára erősebbé váljak...



Engem nem gyűrtök le ilyen könnyen...!


Kishitűség...!

Gyávaság...!

Egó...!



Nem győztök le ilyen könnyen!!!