Úgy igazán...

Éppen




"...Köszönöm, hogy visszaadod a hitem, hogy van miért itt lennem még...!..."



Gyenge vagyok.


Nem.


Nem vagyok gyenge!



Nem tehetek ilyen kijelentéseket, ha nem akarok azzá válni!



Mégis...



A naivitásom, az ostobaságom...?


Megint úgy érzem, ...



"Megint...?"



Megint hibáztam...?



Vajon minden alkalommal én rontom el valahol...???




Vajon képtelen volnék a fejlődésre...?


Úgy igazán...??




Van-e még miért itt lennem - vagy csak én hiszem azt újra és újra...?