A Völgyben, avagy "újra itthon?"

Jó rég nem írtam semmit.

Most pedig nem is tudom, mit írjak le, vagy mit szűrjek ki... :)


Furcsa érzés olyat tapasztalni, mintha emlékeznél valamire, amiről tudod, hogy még (ebben az életben legalábbis) nem élted meg...


Hol is érzem inkább otthon magam...?

Az életemben, vagy abban a háromnapos buborékban, amelyből most "hazatértem"...?


---

Egy hirtelen jött lehetőség és egy kis fizikai kötődés egy másik emberhez olyan meglepően pozitív élménnyel ajándékozott meg, amit kihagyni sajnálatos, elutasítani vétek lett volna. :)


Gyakorlom egy ideje az elfogadást, ennek eredményeként nem utasítottam el egy ifjú hölgy invitálását, mely egy védikus filozófiával, illetve a Krsna-tudatúak hitvilágával foglalkozott.

Ennek kifutása lett, hogy három napot önkéntesként töltöttünk a Somogyvámos mellett lévő Krsna-völgyben, a Krsna-völgyi Búcsú szervezőivel.


Azon túl, hogy jóideje az egyetlen érdekes nő az életemben lehetőséget adott rá, hogy ujabb és újabb részleteket ismerjek meg belőle - ami számomra a legerősebb motiváció volt, mikor kb. két perc alatt kellett igent, vagy nemet mondani az útra -, lelkesen támogatva, hogy menjünk, olyan gondolkodó emberekkel ismerkedhettem meg, és találkozhattam újra, akiktől van mit - és reményeim szerint tudok is majd mit tanulni.


Nyilván nem lettem vakbuzgó Krsna-hívő - tény azonban, hogy a védikus filozófiák ötezer éves tanaiban sok olyan erkölcsi-emberi értékről találunk tanításokat, melyek a mai rohanó, mondhatni "fejvesztett" világban komoly segítséget adnak.

Ma, amikor a félelmeink újabb és újabb jelmezbe öltöznek (árfolyam-változás, "gazdasági válság", szociális modellváltás, politikai bizonytalanság, stb.), élesen megtapasztalhattam, mekkora szükség van az eredeti, torzulatlan értékrend megerősítésére, felidézésére.

Arra, hogy kicsit felbukkanjunk a víz alól, tiszta, mély lélegzetet venni, és újraértékelni az anyagi világ dolgait.

Mert - sajnos tény - elfelejtjük, hogy az életünk valójában miről is szól. Vagy miről is kellene szólnia.

Elfelejtjük, hogy a létezésünkre csak szükséges, de nem elégséges válasz a fizikai test léte.

Elfelejtjük, hogy nem elégséges válasz a Nagy Bumm, és bár a félelmeink groteszk mód még a képünkbe is dörgölik ezt ("2012 világvége - mi lesz ezután?!"), mégis leragadunk (tisztelet és alázat - "én leragadok", nem tudom, Te hogy vagy vele) a hétköznapok anyagi szintjén...


Az indiai hitvilág megismertetéséről szól a Búcsú Krsna-völgyben, de ez a három nap önkéntes munka bebizonyította, hogy édeskevés csak végigsétálni a Búcsú pavilonjai között, de még az is, ha megnézünk egy eredeti indiai-esküvőt.

Ha valaki valóban szeretne "a színfalak mögé pillantani", legalább felületesen belekóstolni a völgybéliek és valamennyi Krsna-tudatú életébe, gondolkodásmódjába, az életszemléletükbe - akkor bizony érdemes önkéntes szolgálatot vállalni, néhány napra, vagy egy hétre "beköltözni" a Völgy világtól elzárt, nyugalmas, önellátó biofarmjára és együtt kelni a szerzetesekkel, együtt dolgozni velük az egyszerű kétkezi földmunkáktól a konyhai előkészítésig mindenben - és együtt hallgatni Sivarama Swami tanításait, aki a hazai tanítványok első lelki vezetője, egy megrendítő kisugárzású szerzetes, akinek minden szava mögött évtizedes megtapasztalások súlyát érezni.



Én hálás vagyok ezért a három napért - valahogy többnek tűnt, mintha másképp telne ott az idő -  mindazoknak, akiknek köszönhetem.