Imáim, avagy a valódi kihívások

Nem kell többé félned...




Azt hiszem, gondban vagyok.


Fel akartam használni a tudatom fókuszálását anyagi teremtésre. Ennek segítségével akartam könnyíteni mások életén, ennek segítségével adni, boldoggá tenni egy arra érdemes embert.

Most pedig felkavarodott bennem megint minden, és megint az anyagi dolgok súlytalanságát, érdektelenségét érzem.


Ez azonban továbbra sem összeegyeztethető a családalapítás vágyával.



Itt vagyok Veled...



Ugyanakkor igenis szeretnék képesnek lenni önzetlenül szeretni...

Szeretnék önzetlenül boldoggá tenni, középpontba helyezni valakit.

Hogy kiteljesedhessen.

Mert megérdemli, hogy végre valaki a tenyerén hordozza.

Hogy végre valaki megbecsülje.





Imádkoztam.

Ritkán fordulok konkrét kéréssel Felé...

Most kértem, hogy segítsen önzetlennek lennem...

Segítsen, hogy ne elvárjak.


És tépelődtem, hogyha szeretném, hogy viszontérezhessem a boldogságát - az vajon önző vágy-e...?



Miért nem egyszerűbb...?


Néha lehet, hogy tudatlanabbnak lenni lenne jó...