Csaták

Skyrim


Furcsa.

A Völgy óta mintha megváltoztam volna kicsit belülről.



Eddig is éreztem egy vékony fonalat önmagam és a belső végtelen egy "pontja" között - ezt a kapcsolatot Istennel való kapcsolatnak értékeltem.



Amióta a bhaktákkal, és PrabhuG-vel beszélgetünk, és amióta beleláttam a szerzetesi élet pillanataiba, mintha felragyogott volna ez a fonál...




És kavarognak körülöttem a dolgok...


Ismét érzem a leckéket a történések mögött.

Ismét erősebben érzem a szeretetet, a gondoskodást.

Hogy lehetőséget teremt, hogy ismét vizsgázzak a tanultakból...



Ez a kavargás "körülöttem", vagy inkább bennem van.

Érzelmek, kapcsolatok, értékek, kockázatok, emberi helyzetek.

Akciók és reakciók, helyzetértékelés, döntéshozatal.




Csaták ismét az elmémmel - egy ideje, és erre csak most döbbentem rá, békesség volt köztünk. "Chill volt tesó" - hogy PrabhuG-t idézzem.... :)



Azért ez a kis mocsok csak alaposan megismert a 30 év alatt - tudja, hová szúrjon, hogy fájjon...

Mégis koncentrálok a hála érzésére, és meditálok, imádkozom - mert tudom, hogy mindennek egyetlen célja van: hogy jobbá legyek, közelebb kerüljek a "tökéletességhez".

És hogy ezt a boldogság megélésén keresztül tehetem... Ajándék.