Értelem, avagy a fény útján...

A jó összeesküvés-elmélet ismertetőjelei:

1. hihető
2. bizonytíhatatlan


Alapvető problémám a Duncan Shelley, és Daniel Estulin-féle filozófiákkal, hogy egyetlen alapvető kérdésre sosem adnak választ...

Ez az egyszerű kérdés, a "MIÉRT?"




Talán a megközelítésemmel lehet a probléma.

Az elme, a logika mindig keresi a választ.

Talán a korlátolt destruktív gondolkodás elvesztette ezt a csökevényes igényét és öncélúvá vált...



Bizonyosan velem van a baj, amiért úgy gondolom, hogy az építkezésben mindig nagyobb a kihívás, és az elismerhető érték, mint a rombolásban.

Ahogy a személyes teremtésben éppúgy, szemben azzal, mikor másokkal csináltatsz meg valamit.



Persze mindenki maga dönt arról, milyen játékot akar játszani.

Pontosabban azokban az életekben, amelyekben szabad tudattal rendelkezik.



A cselekedeteink, a döntéseink azonban könnyen megfoszthatnak ettől a szabadságtól.

És lentről visszakapaszkodni sokkal hosszabb, sokkal több alázatot igénylő út, mint ezen a szinten a fény útját járni...


Az idézett írók meggyőződése, hogy akikről írnak, irányítanak...

Én azért feltenném a kérdést: "Valóban...?!"


Mert ugyan mit jelent irányítani...?

Ha nem lennének, mit csinálnék másként...?

Másképp készíteném a reggelit?

Más munkát választanék...?


Másként szeretném a párom....?



Az én válaszom ezekre a kérdésekre: nem.


A világ talán másként épülne fel, de az én világom benne aligha változna.


Ennek egyszerű oka van: én vagyok a döntéshozó.

Ha ők irányítanak, az csak azért van, mert vannak, akik engedik őket irányítani.


Oka van annak, hogy ezt a világot választottam erre az életre.



És legyenek bármilyen hatalmasak is az anyagi világban, attól még az én életemben - vagy a Te életedben a főszerep akkor sem az övék...




Így tehát a hatalmuk is csupán illúzió, a viszonylagos valóság egyik illúziója a sok közül.


Csak az ő valóságukra érvényes.


Duncan Shelley