Szerelem-döntés

Véletlenül kaptam az alábbi üzenetet, és meg kell mondjam, az első, ami eszembe jutott, hogy
"Nem is vagy olyan ostoba, öregem...!"


Miért nem vagy szerelmes?

Én is szembesültem vele - saját tapasztalatokból, és kívülről látva"működő" kapcsolatokat -, hogy sajnos többször elvárunk elfogadás helyett...


Ugyanakkor rávilágít egy talán túlságosan is nyilvánvaló tényre, ami eddig nem verte ki a szememet...

Azért "tetszik mindenki", mert a pozitívumokra figyelek bennük. És ezért érzem úgy, hogy "szerelmes vagyok a női nembe"... :D


Mert valahol rájöttem, hogy csak az számít, aminek mi jelentőséget tulajdonítunk.

És Döntöttem, hogy számomra a pozitívumok lesznek a fontosak ahelyett, hogy a negatívumokra koncentrálnék...


Érdekes belegondolni, hogy vajon mikor, és hol, és miért jutottam erre - vajon kimondva, vagy csak kimondatlanul született meg ez a döntés...?


Az idézett sorokat annyival egészíteném ki saját tapasztalatból, hogy magam részéről úgy vélem, akkor "érett", igazi már egy érzés, a szerelem/szeretet, amikor nem csak hogy a pozitívumokat látom Benne, de látom a negatívumokat is, és azokkal együtt tudom szeretni...


Azt hiszem, ezért kell valójában hálásnak lennünk egymásnak.