Milyen igaz.
Én felelek azért, hogy valakibe beleszeretek-e, és ha igen - mennyire...
Én felelek azért, hogy mennyire engedem magamba-égni őt.
Én felelek azért, mennyire visel meg a döntése, hogy másfelé megy tovább. Mással.
Hogy belerokkanok-e, és ha igen - mennyire...
Én felelek azért, mennyire szeretek bele az illúzióba - az alternatív jövőbe, amelyben együtt öregszünk meg, amelyben ő a gyermekeim anyja, ő a legbelső végváram, akihez fordulhatok, ha már nem bírok erősnek lenni...
Én felelek érte, hogy a világom, a mindennapjaim és az álmaim mennyire építem rá - mennyire építem bele őt - mennyire helyezem minden ízemet, minden pillanatomat az Ő kezébe...
Hogy milyen magas csúcsra emelem őt - világom Kilimandzsárójára akár -, és ha ő onnan tovalibben, én felelek érte, ha a mélybe zuhanok, mint egy kő - és akkor is, ha az érkezést rosszabbul viselem, mint egy kő...
Az én hibám, ha szeretlek...
Hibának ilyesmit nem neveznék. Inkább a "Te felelősséged!"
VálaszTörlésMindig...
Minden, ami veled történik...