Biovekker, "jó-lét", satöbbi...

 Jelent valamit két egymást követő napon percre pontosan ugyanakkor ébredni...?

5:55-kor ébredtem. Az utolsó álmom a Bubuval folytatott beszélgetéseink körül forgott.



Azt hiszem, megváltozott a kérdésfeltevésem az évek alatt:

Ha hallok egy állítást, egy elméletet, az első kérdésem már nem az, hogy "és ha nem igaz...?"

Vagyis nem arra számítok, hogy valaki téved, vagy megtéveszt.

Az első kérdésem: "Mi van, ha igaz...?"



Bubu azt mondta, hogy talán a kétely dolgozik bennem.



Egészen biztosan így van.


A hiúságomnak marhára tetszett, mikor először hallottam a viccet, hogy "Az a baj a világgal, hogy az okosok televannak kételyekkel, a hülyék meg holtbiztosak mindenben..."


:)

"Okoska."  :D



Viccet félretéve (szószerint), igen.

A valóságképem úgy alakul, hogy a hozzám áramló idegen elképzelések, szemszögek megismerésével, befogadásával felteszem magamnak a kérdést,"mi van, ha neki van igaza?"

Megkérdőjelezem a saját álláspontomat.

És ha kiállja a próbát, megtartom - ha az új nézet bizonyul helytállóbbnak, akkor beépítem és átformálom a sajátomat.





"Jól élni."

Értelmezhető anyagi jólétre, és értelmezhető úgy is hogy "helyesen élni". A "helyesen"-t természetesen anem a jó-rossz közti jogi-erkölcsi különbségtételként használom, hanem inkább "az élet értelme/lényege felismerésével"...


És persze, a kettő viszonya nem vagylagos.





Én is szeretnék "jól élni". Mindkét értelemben.


Nem teszem függővé egymástól a kettőt.




Hibázok...?







Kétely.



Talán kételkedem, hogy amit hajdan egyértelmű elhivatásomnak éreztem, az valóban igazi célom-e...


Hiszen, ha ez a valóság csupán illúzió...


Újabb verzió volt a "Tedd Azt, Amit Akarsz" - a Szabad Akarat elve.

Hogy valójában "jól élni" azt jelenti, megtanulunk boldognak lenni.
Teremteni a valóságunkat, és megtanulni a valódi boldogság titkát.


Adódik a kérdés, hogy boldoggá tesz-e, ha "jól élek"...?



Talán mondhatom azt, hogy éltem anyagilag többféle színvonalon is - de a hangulatom, a boldogságom sosem kötődött tettenérhetően egyikhez sem...

Voltam szomorú, sőt depis olyankor is, mikor tele volt a zsebem - és voltam félelmetesen boldog, amikor üres volt...




Lehet, hogy feleslegesen kattogok ezen.

Nem érzem, hogy haladnék valamerre...