"...A te szádból az igazságot akarom hallani...", avagy őszinteség - üzleti alapon

Merész dologra szántam el magam.

Interjút készítek.

Elképzelni, hogy mit gondol valaki más könnyű. De nem hiteles.

Megkérdezni...
És elérni, hogy a válasz igaz legyen...

Ez az igazi kihívás.


Annyiszor megfogalmaztam már, hogy nincs jogom ítéletet mondani...

Véleményt formálhatok, de nem ítélhetek. (Nem paradoxon...?!)



Milyen visszás.

Nem bízom az emberek őszinteségében...? Az értékrendjükben...? Abban, hogy ugyanaz volna fontos számunkra...?

Ez tart vissza a komoly "kereséstől"...?



Vajon megvásárolható-e az őszinteség...?

Ha az üzlet tárgya nyíltan, és egyszerűen az őszinteség...



De mit is jelez már a puszta kérdésfelvetés...?!

Hogy nem hiszek az emberek őszinteségében...?


Ennyire súlyos lenne a helyzet...?!


Annyira pénzközpontúnak érzem az embereket, hogy már csak üzleti alapon remélem az őszinteség elérését...?!