Drága

Furcsa dolgot vettem észre.

Mennyire eltérőek az értékrendjeink...

Beszélgettünk a munkatársakkal, illetve én jobbára csak hallgattam a beszélgetést...

Többször elhangzott, hogy ez, vagy az, milyen drága.

Bubu megjegyezte, hogy más számok vannak a fejemben, mint neki - gondolom, más számok, mint a többiek fejében is.

Egy havi pár-százezerből gazdálkodó család számára furcsa hallani, hogy egy két-háromezer forintos bor drága...

Vagy egy olyan ágy, amelyben éveken át kényelmesen alszol - egy-kétszáz-ezerért drága.



Vagy egy kézzel készített, kézzelfestett cserépedény három-négyezerért...



Furcsa.

Én nem érzem soknak.

Látom az ember keze nyomát - a tányéron, a szőlőn, a boron...

Szinte érzem a fáradtságát, látom a távolba révedő tekintetét a dolgos nap végén...


Egy boltban nem fizetnék ennyit. De a mestertől, a gazdától, a borásztól minden fenntartás nélkül megvenném.

És azzal együtt nincs ilyen ellenérzésem, hogy még nem pár-százezerből gazdálkodom...



Vajon miért...?