Honnan tudjam...?!

Hangulat


Vajon miért bizonytalanodok el újra és újra abban, amit már tudok?


Miért van, hogy valamit felismerek, valamit megtanulok - és aztán újra és újra megkérdőjeleződik, megingat valami...?



A minap elvesztettem a türelmemet. Ostoba dolog volt. Tény, hogy megfeneklett a kommunikáció köztem, és valaki között, tény, hogy értetlen volt - de én sem tudtam (egy számomra fabot-egyszerűségű dolgot) úgy megfogalmazni, hogy megértse...

Vita lett belőle.

Ő megbántódott, sírt.


És egyfelől nem érzem, hogy a megbántottsága, illetve a reakció mértéke reális volna. Nem hülyéztem le, nem anyáztam.


De tudom, hogy az én gyengeségem is volt, hogy nem értett meg.


Azóta nem beszél velem - a barátja viszont támadólag fogalmaz. Ergó remek képet festhetett az ügyről (és rólam) a hallottak alapján.




Mi van akkor, hogyha nem tudom helyesen megítélni a saját viselkedésem...?

Ha én nem úgy hallom, nem úgy látom, mint ahogy kívülről látszik-hallatszik...?



Honnan tudjam, milyen legyek - ha azt sem tudhatom, milyen vagyok...?

Úgy értem - persze, "légy önmagad!", de ha az ember felismeri, hogy lehetnek hibái, akkor jogos igény, hogy javítson rajtuk...

Vagyis a "mostani" állapotból törekedjen egy "másmilyen" állapotra... De ehhez ismerni kéne a mostanit...






Azt hiszem, az időm jó részében próbáltam valamilyen világképet megfogalmazni, amelyhez viszonyítva fejlődhetek. Egy "viszonyítási pontot".

Felismertem, hogy a "külvilág" leképezése szükségszerűen szubjektív, tehát nem megfelelő viszonyítási pontként (szigorúan véve).

Na de ha magamat sem tudom megbízhatóan "körülírni" ("milyen vagyok én"), ha magamhoz sem viszonyíthatom a világot...???



Marad csupán a "gondolkodom, tehát vagyok"...?!

Az egyetlen, amit biztonsággal kijelenthetünk...?


Amikor valakit elutasítunk, nem tehetjük azért, mert "ő rosszabb, vagy jobb". De az érzelmeink alapján - "tetszik/nem tetszik nekem" az ember, a viselkedése, stb. - van jogunk választani...

Ha tehát rosszul érzem magam, mert valakinek "nem felelek meg", akkor az ő érzelmeinek nem felelek meg...
Nem én vagyok "rosszabb"... És persze visszafelé is - "nem én vagyok jobb"...




Mégis milyen jelentősen befolyásol mások véleménye, mások érzelmei...


Ostoba!

Ostoba dolog...!