Az Egy-ségről, a szerelemről, az odaadásról...

Harcos Hercegnőm



Beszélgetek egy Rokonlélekkel. :)




"...Ha az "egészségtelent" arra, vagy arra is értetted, hogy a kapcsolat némileg kiszolgáltatottá tesz, hiszen ha kötődsz, az elvesztése fáj...

Akkor azt mondom, engedd el a fájdalomtól való félelmet - az őszinte szeretet a fájdalom lehetőségének elfogadása - "nem fosztalak meg a teljes szeretetemtől, noha tudom, hogy ez nekem fájhat is"... 
Ne feledd:
A Létezőnek/Istennek célja volt Veled. Megteremtett Téged, mint a Csoda egy élő példáját.
Áldása vetül azokra, akik életében megjelensz.
Vajon van-e jogod felülbírálni az Ő döntését - megtagadni akár csak részben is valakitől az Ő áldását...?

A szerelem - a "Társ-ság" - valahol arról szól, hogy Valakinek odaadom magam. Teljes önvalómat - mint egy Világot, a tenyerébe helyezem.

Az Eskü ennek tudatos kinyilatkoztatása.
Pontosabban: számomra ezt jelenti.

De ha "odaadom magam", akkor nem mondhatom, hogy ezt a részem adom, azt meg megtartom magamnak..

Add neki magad - ha ezt akarod.

Akkor viszont add neki a teljes lényed!

Számomra ezt jelenti az igaz szerelem...

Tudom, hogy félsz.
Én is féltem.
De nézz csak magadra!
Hiszen itt vagy!

Túléltél mindent! És - mivel örök létező vagy - túl is élsz mindent! Nincs más veszítenivalód, csupán az elszalasztott lehetőségek a tapasztalásra... Szerintem..."